Győzelem

„Az elmúlt tizenöt évben a mostani az ötödik nagy árvíz. A hírekben szereplő összegeket összeadva ezalatt mintegy 420 milliárd forintot költött az ország a rendkívüli védekezésre és az ár utáni újjáépítésre, vagyis (a fenti kalkulációhoz képest) már akkor is bő százmilliárdos vesztésben vagyunk, ha az emberi tragédiáktól eltekintünk. És miközben az áradat napjaiban a felülről nyitott kasszából könnyű kézzel markol a kormány, »mindent megtéve« az emberéletek és az anyagi javak mentéséért, ugyanaz a kabinet (nem csak a mostani, az elődjei is) két áradat között egyáltalán nem törődik a gátakkal.

Megint elég, ha a hivatalos kormánydokumentumból idézünk: 1998 és 2010 között az összes tervszerű árvízvédelmi ráfordítás nem érte el a 100 milliárd forintot, ez éves átlagban szánalmasan keveset, hét-nyolcmilliárdot jelent. És az idei költségvetésben is ekkora számot találunk. »A hazai vízgazdálkodásban a forráshiány miatt az állam kockázatvállalásra kényszerül, illetve eseménykövetővé válik: mindig az aktuális víz-problémát kezeli, és nem tud preventív lenni. (...) Az állami források a nemzeti vízgazdálkodási fejlesztésben mára teljesen lenullázódtak (...) A leromlott, vagy előírt méretűre ki nem épített védművek miatt a hangsúly kényszerűen a katasztrófakezelés irányába tolódott el (...) A többszörös szervezeti átalakítás a vízügyi ágazat létszámának több mint 70%-os csökkenéséhez vezetett, ami ma már a működőképességet is megkérdőjelezi« – még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ezt nem egy ellenzéki hírportál, hanem az Orbán-kabinet friss vízstratégiája rögzíti.

Amit az elmúlt napokban a kamerák közvetítettek – kétségbeesett polgárok, profik és önkéntes amatőrök, közmunkások és politikusok harcát a vízzel –, valójában a Pató Pál-típusú magyar árvízvédelem illusztrációja volt. Hogy mégsem lett nagyobb baj, az persze ettől még győzelem – egy olyan csatában, amelyet leginkább a politikai elit rövidlátása ellen vívunk.”