Vakon engedelmeskednek?

„Legutóbb Tóth Zoltán választási szakértő figyelt fel erre, mondván, több demokrácia kéne a pártokon belül (Élet és Irodalom, 2013. március 8.). A parlamentáris demokrácia ugyan a pártok tengelyén forog, de ha a pártok belső demokráciája fogyatékos vagy hiányzik, akkor a parlament padsoraiban egyre inkább oligarchák feleselnek csak egymással. A »lehet más a politika« jelszavával ezen az állapoton szeretett volna változtatni egy maroknyi, naivnak tartott fiatal – de hol van már az LMP ígérete? És sopánkodunk, ha a mért közvélemény szerint növekszik a demokráciából kiábrándultak tömege. Egy oligarchizálódott pártrendszer reakciójaként az volna inkább a rendellenes, és az utalna érzéketlen politikai közömbösségre, ha nem így lenne. A kormányzó Fidesz párttal nem az a fő baj, hogy új módszerekkel is próbálkozik; hogy inkompetens; hogy egyszemélyes önkény irányítja, hanem az, hogy oligarchikus tömörülés – az pedig a baj tetézése, hogy a többi párt is erre formáz.

Nyűglődés, vonszolódás váltakozik erőfitogtatással. A Fidesz párt rángatja a kormányrudat, a kormányváltásra készülő ellenzéki pártok, csoportok meg enyhe unalmat árasztanak. Az ellenzék »nem érti, hogy a szűken vett gazdaságpolitikánál és a policy javaslatoknál többre van szükség. Az emberek szélesebb keretben kívánják elhelyezni saját és közösségük életét, jövőjét. Aki ezt a szükségletet a populizmus csáberejének tekinti, félreérti a demokrácia értelmét és természetét«. Petőcz Györgytől idézek, aki nem a hazai, hanem az olasz belpolitikáról értekezik az ÉS már említett számában. Ezt a Duna partján is érdemes lenne megfontolni.

Az itthon és külföldön riadalmat kiváltó, nem tetsző kormányfői döntések nem hívei vak engedelmessége révén érvényesülnek, hanem vezetői környezete derűs egyetértésével egy már jó ideje oligarchizálódó parlamenti pártrendszerben.”