„Mi a magyar most?”

„Szembe kellene néznünk azzal is, hogy mivel minden mondatnak van alanya és állítmánya, a magyarság nemzetstratégiai cselekvési íve is erre a logikára kellene, hogy épüljön. Tehát el kellene töprengenünk azon, hogy ki is volna a nemzeti cselekvés alanya. Vagy még nyersebben fogalmazva, ki a magyar, még pontosabban, ahogy Berzsenyi fogalmazott: »Mi a magyar most?« A probléma mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt izgalmas és persze módfelett kényes kérdésekre világít rá. Ma nyolcmillió olyan felnőtt állampolgár van, akinek »papírja van« arról – ezt a »papírt« választójognak hívják –, hogy az önmaga újrateremtési folyamataira nézve felelős döntéseket hozó magyar nemzethez tartozik. De vajon valóban ez lenne az egységes magyar nemzet? Amikor éppen azt látjuk, hogy hamis törésvonalak mentén ravaszul összeeszkábált álproblémák tömegét csócsálja nap mint nap. Miközben a valóságos összefüggések mélyszerkezetét nemcsak hogy nem érti, de azt sem tudja, hogy egyáltalán mit kellene megértenie. A nyugatias demokrácia azért színjáték csupán, mert résztvevőinek döntő többsége eleve megfosztatott attól, hogy kompetens legyen saját életére vonatkozó döntéseinek meghozatalában. Ne szépítsük, e nyolcmillió magyar állampolgár döntő többségének elemi szinten sincs fogalma arról, hogy mi történik vele, így semmiféle felelős döntés meghozatalára nem képes. Hozzá kell tenni, hogy az emiatt viselt iszonyú történelmi felelősség csak kisebb részben az övé. Az, hogy már évszázadok óta »vezetteti magát szembekötve, vakon«, elsősorban urainak felelőssége, akik ahelyett, hogy szolgálnák a szakrális felelősségükre bízott népet, kiszolgáltatják azt a mindenkori birodalmaknak. Ahogy Juhász Ferenc írja a Dózsa-parasztháborúról szóló, megrendítő eposzában: »Időkbe látó szemetek nem volt, de kezetek, hogy a hazát a sírba taszítsa, igen.« Az önámító hazugságok és félelmek tengerében egymást rontják a felül és alul lévők. A maradék magyarságnak tehát legelőször is azzal kellene szembenéznie, hogy »kik vagyunk, és mit akarunk«, vagyis ki a nemzetstratégiai cselekvés alanya, és mit állít a nemzet jövőjéről ez az alany. Mielőtt tehát a teendőkről szólnánk, nem ártana a cselekvés alapvető feltételeiről is szót váltani.”