A közösségi média ballisztikus pályára állt, és beelőzött mindent és mindenkit. Gyorsan kiderült, hogy tízezrek rekedtek az utakon, behavazva.
„Csak emlékeztetőül: ekkor már az ország teljes területén katasztrófahelyzet alakult ki. A legfontosabb nyugat felé vezető közúton, az M1-es autópályán már több mint hat órája állt a forgalom, több mint tízezer ember állt a hó fogságában, és választása nem lévén, abban reménykedett, hogy közel a segítség.
És innen egy Mikszáthba oltott Hrabalba oltott Tolsztoj lett a dologból. Mert a segítség, na az volt az, ami nem jött. Március 14-én este és éjszaka, majd március 15-én hajnalban és reggel már minden, pontosabban majdnem minden arról szólt, hogy mi történik az országban. Nem, nem a közszolgálati médián. Ott – a Magyar Rádióról van szó – annyit lehetett megtudni, hogy a helyzet ugyan nem jó, de alakul. Mindenki a topon van. Még a szakmai szuperlatívusznak tartott Klubrádión is azt hallgathattuk 15-én reggel, hogy a HaHa két aktivistája hogy látja a helyzetet. Már az alaptörvény módosítása utánit, meg azt is megtudhattuk, hogyan hoznak bázisdemokratikus módon döntéseket.
Ha nincs Facebook, akkor talán ez így is marad. A közösségi média ballisztikus pályára állt, és beelőzött mindent és mindenkit. Gyorsan kiderült, hogy tízezrek rekedtek az utakon, behavazva. Fogytán a benzin, az élelem, a türelem. Pedig ekkor még csak péntek reggel volt.”