Tízezer

„A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a szavak tényleg mást jelentenek: az »együttműködés« az eltérő vélemények ignorálását, a »söralátét méretű adóveballás« hozzávetőleg harminc új adót, a »tandíjmentesség« pedig azt, hogy jövőre mindössze tízezer teljes ösztöndíjas (ingyenes), és 46 ezer részösztöndíjas (valamilyen mértékben fizetős) helyen kezdhetnek a »támogatott« hallgatók felsőfokú tanulmányokat, vagyis a 80 százalékuk fizetni fog. Amennyiben a részösztöndíj – ami az arányokat tekintve nem a kivétel, hanem a szabály lesz – nem azt takarja, amit 2008-ban az emberek leszavaztak (ti. hogy az állami támogatással képzett diákoknak képzési hozzájárulást kell fizetniük), akkor vagy mi nem tudunk magyarul, vagy a népszavazásra feltett kérdés megfogalmazói. Orbán Viktor viszont egészen biztosan nem ért a szóból: ő ma már önfenntartó rendszert szeretne, ahol a hallgatók végképp a saját befizetéseikből működtetik a felsőoktatást – márpedig ilyen ígéretet sem a népszavazási eredményekből, sem a Fidesz választási és kormányprogramjából nem lehet kiolvasni. Arra pedig vélhetően a Nézőpont Intézetben is hiába keresik a választ, hogyan egyeztethető össze a legfőbb kormányzati céllá vált adósságlegyőzés egy teljes diákgeneráció tervszerű adóssá tételével.”