A Momentum után az MSZP közelében tűnt fel az ADOM Diákmozgalom vezetője
Korábban Cseh Katalin hivatkozott kollégájaként Schermann Fruzsinára.
Krassó alkotmányozó nemzetgyűlést követelt, illetve olyan választást, ahol első körben két erőre lehetett volna szavazni: az utódpártra, illetve a demokratikus erőkre. Így képzelte az MSZP végleges kiiktatását a közéletből.
„Romantikus remete, az ellenzék ellenzéke – ez csak két jelző, amellyel Krassó Györgyöt, a néhai ’56-os forradalmárt, a Magyar Október Párt egykori frontemberét illették. Az egykoron a kommunistáknál kezdő legendás ellenzéki nemcsak életében, hanem halála után is megosztotta az embereket. A Münnich Ferenc utca visszakeresztelésével a magyar politikai életbe berobbant Krassónak ugyanis egy időben állított emléket 2002-ben az akkor még regnáló Demszky Gábor főpolgármester, illetve az akkor még ifjúsági mozgalom Jobbik.
Bezzeg életében nem volt ilyen népszerű az egykori forradalmár: radikalizmusa miatt jobboldalizták is a rendszerváltás hajnalán, ami persze ahhoz képest, hogy ma mit értünk ez alatt, hát őrület. Igaz, akkoriban, amikor a radikális és jobboldali jelzőket Krassó Györgyre aggatták, még ritkaság számba ment a szovjet csapatok távozásának követelése, illetve például a kerekasztal-tárgyalások elutasítása. Utóbbiról azt vallotta, hogy társadalmi felhatalmazás nélkül egyezkednek egyesek a komcsikkal, ami illegitim, mert senki nem hatalmazta fel a tárgyaló feleket a békés rendszerváltás levezénylésére. Épp ezért Krassó alkotmányozó nemzetgyűlést követelt, illetve olyan választást, ahol első körben két erőre lehetett volna szavazni: az utódpártra, illetve a demokratikus erőkre. Így képzelte az MSZP végleges kiiktatását a magyar politikai közéletből, de ez persze csak terv maradt, a nemzeti összefogás már az első szabad parlamenti választásokra sem jött össze.
Persze nem mindig nagy nemzeti összeborulásban látta a jövőt: 14 évesen, 1946-ban például korkedvezménnyel lett az akkori kommunista párt tagja. De ő nem egyszerű lózungnak vélte azt, hogy a vezető szerep a munkásosztályé, félbehagyva a gimnáziumot és elment Csepelre horizontál -esztergályosnak. Ennek folyományaként érettségi nélkül kezdhetett bele később egyetemi tanulmányaiba a Közgázon, amit akkoriban Marxnak hívtak. Persze végeznie már csak a hetvenes években sikerült, mert „destruktív magatartás” miatt kizárták a pártból és megfosztották egyetemi ösztöndíjától, az egyetemről pedig hasonló okokból ’55-ben távolították el. ’56-ban fegyverrel harcolt a rádiónál, amiért már a forradalom alatt hat napra bebörtönözte az ÁVO, de Nagy Imre amnesztiája október 30-án szabadította.”