Felbujtó ítélet

„Nem tudom, honnan vette az ihletet és a bátorságot a Siófoki Városi Bíróság ennek az ítéletnek a kimondásához, amellyel, tiltott határátlépést végrehajtva, a jogalkalmazás világából a politikai véleménynyilvánítás területére tévedt. Horthy Miklós szerepe, kormányzóként nyújtott teljesítménye ma is élénken foglalkoztat sokakat, érdemeiről, nézeteiről, mulasztásairól, a második világháború magyar tragédiájáért viselt felelősségéről váltakozó színvonalú vita folyik. Az viszont tény, hogy nem volt háborús bűnös. Aki például a jobboldali elfogultsággal (kivált antiszemitizmussal) nem vádolható Romsics Ignác írásai, nyilatkozatai alapján ítéli meg Horthyt, annak bizonyosan nem jut eszébe megrongálni a kormányzó szobrát. Igaz, emlékművet állítani sem. Azt pedig lassan mondom, hogy a baloldal is megértse: Magyarországon nincs központilag gerjesztett Horthy-kultusz. A kormányzóról folytatott szakmai-politikai vitákban viszont a bíróságoknak semmi keresnivalójuk.

Az ítélettel azonban nem ez a legnagyobb baj. Az ugyanis felbujtásként is értelmezhető: aki kifogásolja, hogy egy általa valamilyen okból nem kedvelt személyiségnek szobrot állítottak valahol, az a perköltség kockáztatásával, egyben az erkölcsi felmagasztosulás reményében ragadhat festékesvödröt. Komolyan gondolták Siófokon, hogy a bíróságoknak ezentúl néhai országvezetőink, íróink történelmi szerepéről is ítéletet kell mondaniuk? Lehet, hogy első fokon valaki tömeggyilkos, jogerősen meg bölcs uralkodó lesz? És a Kúria ez ügyben megszólaló egyik vezetője nyomán kérdezzük: komolyan gondolták, hogy egy erőszakos cselekedet erkölcsileg pozitív tartalmú, társadalmilag hasznos lehet?”