Bándy Kata és a dögkeselyűk

„Tudhattuk persze, hogy az az összefogás, ami Pécsett és az egész országban Bándy Kata megtalálására irányult, nem tarthat sokáig. Már csak azért sem, mert a hisztériakeltés a Facebook-csoportban is nagy erőkkel zajlott már a rémálom elejétől fogva, jól bemutatva a magyar társadalomra jellemző előítéleteket és elmebajokat.

A hét elején aztán elszabadult az őrület, a lincshangulat elöntötte az internetet és kicsordult életünkbe. Ez az eset a maga szörnyűségében az ideális gyújtóanyag: P. László és feltételezett társai a tökéletes mumusok, akik jó ideje ott lapultak Magyarország paranoiás elméjének mélyén. Hát most előbújtak és elpusztításuk érdekében társadalmunk még jobban szétkaszabolja önmagát, míg végül aztán csak a mumusok és az őrület marad. Félő, hogy ez a megbocsájthatatlan gyilkosság csupán a kezdet, az újabb jóvátehetetlen tettek felé táruló ajtó.

A kellően gátlástalanoknak persze a legszörnyűbb tragédia is lehetőség, legyen szó akár egy háború áldozatain, akár egy fiatal pszichológusnőn és családján való nyerészkedésről. A keselyűk most is hamar megjelentek, egymással versengve követelnek igazságot és hullatnak krokodilkönnyeket, miközben ha senki mások nem is, legalább ők ebből is hasznot húznak.”