A 7713-as auschwitzi fogoly és a magyar simplicity

„Wiesel tényleg rossz helyen járt: Magyarországon. Abban az országban, amely semmit nem tanult, semmit nem dolgozott fel, ellenben nagyon sokat felejtett, és amelyik szélsőpolgári dühvel és daccal reagál, ha minderre emlékeztetik. Nehogy már a külföld szóljon be. Nem szép nyilván az antiszemitizmus, de a zsidó se kapassa el magát. 

Elie Wiesel azért adta vissza a nagykeresztjét, mert úgy látta: ez az utcaszéli mentalitás azóta kormányzati rangra emelkedett az EU közepén. (...)

Téved, aki kizárólag a Fidesz szavazatszerző hadműveleteinek tudja be a széljobbos kulturális témák, szimbólumok iránti permanens érdeklődését, nyitottságát. Egy magára valamit is adó Jobbik-szavazót egyáltalán nem hat meg a Fidesz ilyen irányú igyekezete. A probléma ennél lényegesen mélyebb: a volt fiatal és volt demokraták önmagukat, önnön politikai legitimitásukat szeretnék elhelyezni abban a szelektív és felületes kulturális katyvaszban, amit ők történelemnek neveznek. Kontinuitás. Magyarság-megmaradás. Simplicity.

Az a párt, amelynek európai értelemben vett Pokorni Zoltánjának köszönhetjük a holokauszt-emléknapot, régóta küzd a Horthy-rendszerrel. Mondjuk ha a cáfolhatatlan történelmi tények érnének valamit, rövidre is lehetne zárni a történetet azzal, hogy Horthy egy kis képességű, de maximum erősen középszerű félfasiszta seggfej volt, gyáva náci kollaboráns, akinek az öröksége leginkább a Don-kanyarba rendelt kétszázezer magyar állampolgár hullájával plusz a bevagonírozott és halálba küldött félmillió magyar állampolgár hullájával számszerűsíthető.

Magyarország azonban a többi második világháborús tettesállamtól eltérően alapvetően még mindig a nagyhatalmak, ill. a náci megszállás áldozatának tekinti magát, ami épp attól rémisztő önbecsapás, hogy van benne féligazság. (...) A denial állapota, a szembenézés képességének teljes hiánya utcaszinten még magyarázható vagy menthető, kormányzati szinten semmiképpen. Nincs náci veszély, persze. De a hatalom és a társadalom egy része a tagadástól a sértett önmentegetésen át a dacos "szabadságharcig" minden jelét felmutatja egy lehetséges azelőtti állapotnak.”