Minősített öngyilkosság

„Romániát ma azok vezetik (vagy azoknak az utódai), akik ellen az emberek az utcára mentek 1989 decemberében. Az a tragédia, amelyet Basescu elnök idézett fel 2004-ben, az Adrian Nastaséval való, az elnökválasztás előtti utolsó televíziós vitában, hogy annyi évvel a kommunizmus összeomlása után románoknak még mindig két kommunista között kell választaniuk, ma is tragédia. Ha nem is éppen az igazi kommunisták formalinba tevése révén, akkor hát a másolataik által, hiszen a rendszer egésze újratermelte önmagát. A különbség csupán annyi, hogy a tegnapi hazafiak ma már német verdákkal száguldoznak, az olasz divat tálibjai, és a japánokra jellemző alázattal hajladoznak feljebbvalóik előtt.

Az 1989 utáni Romániában egy iszonyú Leviathán él, amely a román állam zavaros óceánjában lebeg, és egy moszatsziget alkotja, mely a politikusokból, az elhárításból, az ortodox egyházból, a mocskos üzletemberekből, ezek sajtójából és rajongóiból áll. Elnézést kérek azoktól, akiket kifelejtettem. Ez a hatalmas és elképesztő Moloch az, amelynek karizmatikus képviselője volt egy adott pillanatban maga Adrian Nastase is. (...)

Ha Nicolae Ceausescu sorsát a szocialista Románia elnökének sorsaként értelmezed, a történelem számára adódó tanulság roppant egyszerű: éppen úgy halt meg, ahogy megérdemelte - patkányként. Ahogy Adrian Nastase esetében is könnyű levonni a következtetést: a forradalom utáni korrupció jelképe kétévnyi börtönítélet és egy elpuskázott öngyilkosság révén távozik a politikából. Siralmas.”