Emberséges ítélet

„Meglepően jól fogadta a közvélemény azt a hírt, miszerint »felfüggesztett börtönre ítélték azt a férfit, aki egy 2011-es demonstráción holokauszttagadó táblát emelt a magasba«. Emellett a bíróság mellékbüntetésként eltiltotta a politikai rendezvények, demonstrációk látogatásától, továbbá kötelezte, hogy legalább három alkalommal látogasson el a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba, és az ott látottak alapján foglalja össze gondolatait, vagy egyszer tekintse meg az auschwitzi emlékhelyet, vagy a jeruzsálemi Jad Vashem Emlékparkot, és írja meg a véleményét. Mint később kiderült, dolgozatát a pártfogójának kell majd bemutatni.

Ideje volt egy példás ítéletnek, hogy az emlékezetbűnözők értsenek belőle. De jó tudni azt is, hogy van egy bíróság Magyarországon, amelyik a világ normálisabb országainak gyakorlatát követve emberségesen bánik a bűnössel. Azzal, hogy alkalmat ad téves nézeteinek újraépítésére, ami ebben az esetben azonos lehet a közösséggel szembeni jóvátételre. Hiszen, ha szembenéz azzal, amivel emberek millióinak emlékét gyalázta meg, talán arra is képes lesz, hogy őszintén bocsánatot kérjen a túlélőktől.

Amikor a gój motorosokkal civakodtam, és azt követelték tőlem, hogy kérjek tőlük bocsánatot, az egyik feltételem az volt, hogy menjünk el együtt Auschwitziba. Mert tudtam, akármilyen kemény fickó valaki, ha szembesül azzal, amit ott láthat, akkor is megtörik, ha náci vérmacsónak nevelték - vagy nevelgette magát. (Ma már tudom, hogy a gój motorosoknál inkább csak szerepzavarról van szó. Ugyanúgy, mint a jószívű rosszgyerekek esetében.)”