Visszaadom a mandátumom február 1-jén

„Kedves szimpatizánsok, kedves bajtársak! 

2012. február 1-én visszaadom országos listán szerzett mandátumomat az LMP-nek. 

Döntésem személyes válasz az Új Ellenállásra, és a lényege, hogy olyan utakat kívánok keresni és építeni a jövőben, amelyek az indulatok helyett a közösség építő erejére és a szolidaritásra épülnek.

Meggyőződésem, hogy a 2012-től életbe lépett Orbán-korszakban mindenkinek meg kell vizsgálnia a hatalomhoz való viszonyát. Én ezt tettem és ezért hoztam egy olyan személyes döntést, hogy visszaadom a mandátumom, és civilként építem tovább az Új Ellenállást.  Ez nem idegen tőlem, hiszen a képviselőség előtt is hosszú évekig dolgoztam a civil mozgalomban idehaza és külföldön egyaránt. Most úgy érzem: én többet tehetek az utcán, a közösségekben mint a parlamentben. Nem hagyom abba a munkát csak szerepet váltok, új utakat keresek az LMP-n belül és kívül, amelyek az alapító okiratunk szellemét valósítják meg.   

 Ahogy azt már december 23-án  az Új Ellenállás meghírdetésekor is mondtam, a markáns, »harciasabb« ellenállás mellett szükség van szelíd, de kitartó ellenállásra is - új cselekvési formákat kell gyakorolnunk, amelyben nem a szétszakítottság, a szembenállás, hanem az összefogás, a közösségépítés és a szolidaritás lesz a fő elem. Mindenkire szükség lesz, mert az Orbán rendszer leváltása nem akkor történik meg, amikor a Vezér távozni kényszerül; a rendszer lényegét jelentő folyamatokat kell visszafordítani. Ilyen a társadalmi szolidaritás szisztematikus felszámolása, az autonóm közösségek elsorvasztása. Az új ellenállás tehát nem csak  a politikai hatalom megdöntését jelenti a számomra, hanem a társadalom szétszakított szöveteinek helyreállítását is.  Személy szerint úgy vélem, hogy ebben komoly szerepe lehet a nőknek - ők a nagy tartalékai ennek az országnak. Ők azok, akik a szelíd ellenállás fő erejét képezhetik. Ők lehetnek a meghonosítói a tőlünk Nyugatra és Keletre is komoly hagyománnyal bíró kollektív cselekvési formáknak - ma oda jutottunk, hogy ebben az országban minden szolidaritási akció lázadás.   

Nem gondolom, hogy mindenkinek ki kéne vonulnia, és nagyra becsülöm azokat, akik még bírják lelkierővel. Az LMP az Új Ellenállás meghirdetésével világossá tette, hogy házon kívül és belül történő események egymást fogják erősíteni. Óriási szükség van arra, hogy az Új Ellenállás hangja, a megalázott és megtiport társadalmi rétegek panasza, a düh és elkeseredettség a Házban is megszólaljon. Hogy ezeket a kormánytöbbség arcába vágják az LMP képviselői.  Én ezek után is minden erőmmel támogatni fogom képviselőinket és erre hívok mindenkit. Sokkal nagyobb szükségük lesz a »hátországra« mint eddig bármikor.

Utódomról a párt fog gondoskodni a január végi kongresszus keretében. Bízom a párt bölcsességében és tudom, hogy elveinkhez hűen egy női képviselőt küldenek a helyemre.  

Nehéz pillanatok ezek mindannyiunknak, és nem is kívánom tőletek, hogy azonnal megértsétek, ami történik. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt másfél évben támogattak. Nem veszítjük egymást szem elől, nem szállok ki a pártból ezért nem búcsúzom el.”