A felügyeletek és a devizahiteles válság

„Az EU-szinten elégtelen felügyeleti együttműködés és informálás által okozott problémákra sajnos jó példát szolgáltatott a fedezetlen devizahitelezés felfutása a közép-kelet európai (KKE) országokban, különösképpen Magyarországon, mely a régió pénzügyi rendszerének legjelentősebb kockázati tényezőjévé vált.
A KKE régióban - köztük Magyarországon - nagyon magas (más felzárkózó régiókhoz képest is) a külföldi - elsősorban nyugat-európai - bankok bankszektorbeli részesedése. A domináns leányvállalati struktúra mellett a fióktelepeken keresztüli, illetve a határon átnyúló szolgáltatás is jelentős. Az előbbiek eredményeként a KKE pénzügyi és finanszírozási rendszer nagyon szorosan integrálódik a nyugat-európaiba. (Bethlendi, 2007)

A 2000-es években a legtöbb közép-kelet európai ország egy kiegyensúlyozatlan - nagy folyó fizetési mérleg hiánnyal jellemezhető - gazdasági út felé tolódott, melyet főként a magánszektor befektetési és a fogyasztási kiadásai húzták. A helyi hatóságok szempontjából ez egy viszonylag független és külső tendencia volt, mely jelentős részben a könnyen és olcsón elérhető nemzetközi finanszírozási forrásokon alapult, ami a külföldi bankok erős hitelkínálatán keresztül csatornázódott be a KKE gazdaságokba. Az egyensúlytalanságok az országkockázati prémiumok (kamatkülönbözet) növekedésével, a rövid távú külső deviza kötelezettségek és fedezetlen devizahitelezés térnyerésével jártak együtt.

Lámfalussy Sándor »bon mot«-jával élve »nincs túlzott eladósodás, túlzott hitelezés nélkül«, mely a hitelező felelősségét is hangsúlyozza a túlzott (deviza) eladósodásnál. (Lámfalussy 2000/2008: 74.o.). A fejlett és szofisztikált működésű bankcsoportok megnövelték a KKE országok sebezhetőségét a rövid lejáratú kemény deviza források nagy mennyiségű bevonásával. Ez felvetette azt a kérdést, hogy a fejlett országok szabályozóinak nem kellene-e többet tenniük egy ilyen jelenség korlátozása érdekében a joghatóságuk alá tartozó bankcsoportoknál. Az európai bankok közép-kelet európai bővítését azonban határozottan támogatta az anyaországi szabályozás és kormányok, vagy más esetekben nagyon alacsony volt a régióval szembeni kitettség az anyavállalat méreteihez képest. Így az európai hatóságok felügyelési tevékenysége a leánybankok devizahitelezése tekintetében csak maximum bizonyos makroprudenciális elemzésre terjedt ki (például a legnagyobb KKE régiós kitettséggel rendelkező Ausztria esetében a felügyeleti tevékenységet is ellátó Osztrák Nemzeti Banknál). Ezenkívül 2005 végén az Osztrák Nemzeti Bank informális megbeszélést szervezet a devizahitelezéssel érintett 11 közép-kelet európai központi bank képviselőivel. Elemezték a fedezetlen devizahitelezés tényezőit, de sajnos ezt nem követte semmilyen közös és összehangolt intézkedés."