Tandíj - a Fidesz 16 éves oktatáspolitikájának csődje

„A megszorítás, azaz az M-szó után egy újabb kifejezés, a tandíj, azaz a T-szó esett a NER újbeszélje áldozatául: ahogyan mindenki tudja, hogy lesz megszorítás, csak nem illő, avagy egyenesen tilos így nevezni, úgy most már azt is tudjuk, hogy lesz tandíj, csak épp a lehető legkülönbözőbb fantázianeveken fut majd a felsőoktatás »újjászervezése«. Az azért mondjuk némileg pikáns, hogy az új tervezet (na jó, annak még túlzás nevezni) bizonyos pontjai kísértetiesen hasonlítanak egy bizonyos Magyar Bálint 2006-os elképzeléseire.

Bár 2006, pláne annak preőszödi része már a régmúlt ködébe vész, páran talán emlékeznek rá, hogy a tavaszi választások után kitört reformlázban két tandíjkoncepció versengett egymással – nyilván mondani sem kell, hogy a választás előtt mindkét koncepció gazdája kategorikusan tagadta, hogy tandíjat vezetnének be. A »liberális« verzió utólagos tandíjjal számolt, arra hivatkozva, hogy aki diplomája révén kap magasabb fizetést, az később fizesse vissza »társadalmi adósságát«, azaz képzési költségét, hisz úgyis futja rá. (...)

Mindenképpen új elem viszont, hogy a diplomás különadó csak az egyik lába lesz a tandíjrendszernek. Az is fizethet, aki diplomáját megkapva körbenéz Magyarországon, és úgy véli, hogy neki voltaképpen sokkal jobban megfelel egy normálisabb országban élni, mint itthon szívni. (...)

Tandíj, azaz T-szó tehát nagy valószínűséggel lesz, mégpedig nem azért, mert olyannyira igazságos lenne, hanem azért, mert minden bevételre szükség van a gazdasági ámokfutás folytatásához. Az pedig jól minősíti a Fidesz-kormány első 15 hónapját, hogy épp azt készülnek bevezetni, ami ellen 1995-től 2011-ig szabadságharcot folytattak.”