Amondó vagyok, hogy korai temetni Amerikát és Európát, bár tény, hogy óriási adósságterhet nyögnek.
„Azt már a 2008-as nagy krach után lehetett látni, hogy ha a világgazdaság meg is ússza összedőlés nélkül, a hatalmas adósság, amibe a nagy nyugati államok a csőd felé rohanó bankok megmentésével verték magukat, egy sor problémát okoz majd. A magas államadósság rettenetes koloncként nehezedik rájuk. Hosszú időre aláássa a gazdasági növekedést, és arra kényszeríti az országokat, hogy ambícióikat minden fronton visszafogják. A britek például repülőgép-hordozó nélkül kénytelenek vívni a líbiai háborút, mert annyira le vannak égve, hogy drasztikusan csökkenteniük kellett fegyveres erőik méretét. A hosszúra nyúlt »retreat from Empire« (a gyarmatbirodalom végének) újabb fejezete ez. Niall Fergusson , egy népszerű brit történész, mostanában egyenesen arról szokott írni, hogy az amerikai államadósság, ami a nemzeti össztermék körülbelül száz százaléka (15 trillió dollár), az amerikai impérium végét, sőt, igazi apokaliptikus összeomlást hozhat el.
Lehet. Én viszont amondó vagyok, hogy korai temetni Amerikát és Európát, bár tény, hogy óriási adósságterhet nyögnek, ennek következményei pedig bizonyára nem túl rózsásak, még ha pontosan nehéz is őket felmérni.
Korai temetni őket, egyrészt azért, mert a válság előtti és az azt okozó pénzbőségbe bőven belejátszott az elmúlt két évtized amerikai (és kisebb mértékben európai) gazdasági növekedése is, amit pedig részben a technológiai forradalom tett lehetővé. A Nyugat jóléte elsősorban nem a hiteleken alapul, hanem azon, hogy a szabadpiaci kapitalizmus (még ha divatos is becsmérelni) és a tudományos racionalizmus sokkal több értéket és sokkal gyorsabban képes előállítani, mint bármely más ismert gazdasági és világnézeti rendszer. Az elmúlt évtizedek (és persze évszázadok, ha már itt tartunk) összes technológiai vívmánya Amerikából és Európából származik, hiába építenek akárhány kilométer autópályát meg hidat Kínában, és végeredményben ez a gazdasági fejlődés fő motorja.”
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Összevarrt EU-s és magyar zászlót lógattak ki az Országház egyik ablakán a párt politikusai.
Önmagunk lábonlövésében élen járt a brüsszeli vezetés, életképességből pedig nagyon gyengén muzsikált – mondja a Fidesz EP-képviselője, volt madridi nagykövet és külügyi államtitkár.
A volt miniszterelnök azt is kijelentette, hogy „természetesen ez nem ugyanaz az Európai Unió, mint az akkori”.
A motorost kórházba szállították.
A sorosista politológus fél, hogy „Orbán Magyarországa a vesztes Oroszország utolsó európai csatlósa lesz”.
