Egy hazárdjáték, ami a bőrünkre megy

„A kormány meglepő megoldásokkal tarkított gazdaság- és társadalompolitikája fordulatokban gazdag volt az elmúlt egy évben. Bár a retorikai megnyilvánulások és a konkrét döntések iránya gyakran különválik, egy dolog – a szavak és tettek szintjén egyaránt – egyértelmű: a Fidesz-kormány a középosztály kezébe helyezte saját és az ország sorsát. Az új adórendszerrel jelentős jövedelemátrendezést hajtott végre azon az áron is, hogy emiatt húsbavágó megszorításokra kényszerült. Sorba véve az elmúlt időszak döntéseit, és végigtekintve a Széll Kálmán-terv célkitűzésein, nem túlzás azt állítani, hogy a kormány mindent egy lapra tett fel, bízva abban, hogy a helyzetbe hozott réteg katalizálja majd a gazdaságot. Már csak az a kérdés, hogy a középosztály beváltja-e, képes-e beváltani a hozzá fűzött reményeket. (...)

Úgy tűnik, a Fidesz-kormány a felső középosztályt kívánja referenciacsoporttá tenni a társadalom számára, tehát olyan csoporttá, amely felé az állampolgárok igyekeznek, amelyet igazodási pontnak tekintenek. Nem véletlen az sem, hogy az egykulcsos SZJA bevezetésénél a több munkáért, több pénz jelszava dominált, hisz az arányos adózásnak azt a vonását tartották a leginkább ösztönzőnek, amely megalapozhatja a felső középosztály vonzerejét.

Ennek viszont az a hátulütője, hogy ha a társadalom alsó rétegei a felső középosztályt tekintik referenciacsoportnak, akkor azok, akiknek a társadalmi mobilitása – bármilyen oknál fogva – korlátozott, mindenképpen vesztesnek érzik majd magukat. A felső középosztály kiemelése révén a következő választási kampányban döntő tényező lesz, hányan érzik magukat vesztesnek a felső középosztályhoz képest.”