Zámoly 2.

„Gyöngyöspatán a gyaloghíd két végére álltak a cigánykölkök, és hídpénzt szedtek az öregektől. A Kecskekő pincesorát szétlopták, széthordták. A pincéket kifosztották. A gyümölcsfákat lelopták, majd szokásukhoz híven derékmagasságban kivágták, ha éppen tüzelő kellett. Az iskolában brutálisan összeverték nem cigány diáktársaikat. A templomból, piacról hazatérő öregasszonyokat leköpdösték, gyalázták. Elviselhetetlenné tették a létezést a faluban. És sok-sok száz ilyen falu van ma Magyarországon. Aztán egy idős ember nem bírta tovább, és öngyilkos lett. Ekkor a Jobbik megérezte az elviselhetetlenségben rejlő politikai lehetőséget, és megjelent Gyöngyöspatán. A kétségbeesett helyiek örömmel fogadták őket – kérdem én: hogyan másképpen fogadták volna? A helyi cigányok pedig elkezdtek rettegni. Mint Zámolyon. Aztán a gárda, learatván a politikai hasznot, távozott. Az elviselhetetlenség pedig maradt.

S ebbe a légüres térbe nyomult be valami Véderő nevű micsoda. A provokáció teljesen nyilvánvaló szándékával. Egy Eszes Tamás nevű nem tudom kicsoda megvásárolta a helyiektől a cigányok által élhetetlenné tett Kecskekő néhány telkét, és oda valami katonai-harcászati gyakorlatot hirdetett húsvétra. Meg is jelent úgy húsz nyeszlett kölyök, és a cigányok ettől olyan rettegésbe fogtak, hogy ki kellett őket menekíteni a faluból. Segítette őket mindenki: az LMP, az MSZP, valami amerikai üzletember, a Vöröskereszt és az összes jogvédő. Kiszállt a média, a hülyék megírták vezércikkeiket, a második Orbán-kormány megkapta a rasszista jelzőt. A Nyugat »figyel«. (Kicsike szépséghiba: a Csillebérci táborba már 19-én lefoglalták a helyeket, pedig akkor a Véderő nyeszlettjeinek még híre-hamva sem volt... De ez nyilván véletlen.) A cselekvési kényszerbe belehajszolt rendőrség pedig elvitte a Véderő esztelenjét és társait, a többieket meg hazazavarta. Egy Horváth Aladár nevű meg kéksisakosokat akar behívni az országba. Nem változott semmi sem. Becstelen és undorító politikai akció zajlik Gyöngyöspatán, politikai aktorok részvételével. Zámoly kettő.”