„Paul Hefty szemmel láthatólag az egész Fidesz-működést nem érti. Nem érti Orbán személyiségét és több mint másfél évtizedes politikáját, pláne nem a kettő összefüggését, és nem érti Orbán és a pártja viszonyát. Nem érti, hogy itt nem egy többé-kevésbé demokrata politikusról van szó, hanem egy hatalmi ragadozóról, aki türelmetlenségében és mindenevőségében jéghideg fejjel és a puszta fogával tép szét minden útjában álló akadályt. (Bár túlzok, hiszen Orbán kétségkívül ügyel a látszatra, különben nem énekelne eközben a magyar ember és nemzet szívéhez szóló bülbüldalokat). És nem érti, hogy Orbán pártja régóta ehhez a személyiséghez és attitűdhöz van szabva: felhajtója a vadásznak. (...)
Egyszóval: jó lenne tehát nem azt magyarázni Németországból a németeknek, hogy Magyarországon elvetemült baloldali vagy liberális ámokfutás zajlik a kétharmados többséggel felruházott és jószándékú jobboldali konzervatív kormány ellen. Mert ennek a mondatnak egyetlen állítása sem igaz. És mert – megismétlem – a méltányosság és tárgyilagosság álarcába bújt hamis újságírói attitűd a mi esélyeinket rontja. A miénket, akik itt élünk. Orbán ugyanis velünk nem áll szóba. Nem csak velünk nem, a saját szavazóival sem, hiszen például sok magánnyugdíjpénztár-tag fiatal ember szavazott a Fideszre. Nem tudom, egyáltalán észrevette-e Hefty azt a sajátos képmutatást, amellyel Orbán – némi nyomásgyakorlásra ugyan – a külföld felé a józan, tárgyalásra kész politikus arcát mutatja (már ha nem bújik ki a harcias szög a zsákból), itthon viszont csak a diktátumok módszerét és nyelvét ismeri, még akkor is, ha Paul Hefty megtévesztésére a nemzeti együttműködés szólamaiba burkolja (lásd bülbüldalok). Úgyhogy nekünk, a liberális demokrácia híveinek pillanatnyilag – ezt hangsúlyozom, bízva abban, hogy ez nem sokáig marad így – az egyetlen esélyünk, hogy a külföldi sajtó és a politika úgy-ahogy kordában tartja az elszabadult ágyúgolyót. Paul Hefty a félretájékoztatásával a mi esélyeinket rombolja. És vajon kiét védi?”
