Magánvágyak, közfélelmek

2010. november 15. 10:13

A hatalom félhet a kudarc lehetőségétől vagy akár attól, hogy a vezetéssel szembefordul az erős, mindenre elszánt belső gárda. Interjú.

2010. november 15. 10:13
- Nyitó kérdésemet az indokolja, hogy egyik cikkében a kormány lépései által keltett félelmekről írt, és a bűnösöket önkényesen kijelölő hatalomról is szólt. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy egy nap visszamenőlegesen kétségbe vonják az ön életművét is, és bűnössé nyilvánítják? 

– Erre még nem gondoltam. Hirtelenjében nem is tudom, milyen sok rosszat követhettem el életemben. 

- Még megtudhatja. 

– Lehet. De azért ilyen félelem nincs bennem. 

- Ön arról is írt, hogy az a hatalom, amely félelmetesnek akar látszani, gyakran maga is szorong, miközben azt hiszi, hogy mások csak dinamikusnak látják. Van-e félnivalója a jelenlegi hatalomnak?

– Persze. Amikor a hatalom – ha az ember nagyon tapintatosan fogalmaz – túl dinamikus lépéssorozatokra szánja el magát. A sikertelenségtől a nevetségessé válásig sok minden van, ami aggodalmat kelthet abban, aki bátran átlépi a határokat. Félhet például a széles körű elfogadottság csökkenésétől, a kudarc lehetőségétől vagy akár attól, amit a pretoriánusok lázadásának szoktunk nevezni. Amikor a vezetéssel szembefordul az erős, mindenre elszánt belső gárda. 

- Hogyan nevezné a hatalom mostani lépéseit, ha nem lenne olyan tapintatos?

– Arrogánsnak. És ez már a Fideszhez közel álló barátaim, ismerőseim egy részét is gondolkodóba ejti. Azt tapasztalom, hogy kis torokköszörüléssel, fejvakarással kezdik védeni a kormányt. A korábbi hónapokban még lelkesebbek voltak, dicsérendő határozottságot, erős kezet láttak olyan döntések előkészítésében is, amelyek ma már elbizonytalanítják őket. 

- Ön a magyar politológusok doyenje. Már akkor is ezt a szakmát űzte, amikor voltaképpen Magyarországon még nem is volt politológia. Van-e tudományos kategóriája arra a hatalomra, amely most épül? Amely ledobja magáról az összes féket, ellensúlyt?

– Nos, már a Fidesz kormányra jutása előtt is sok szó esett az illiberális demokráciáról. Sokan úgy vélekednek, hogy az ilyen, ellensúlyok nélküli rendszer már nem is nevezhető demokráciának. Én óvatosabb lennék, hiszen a demokrácia évezredes terminus. Sokféle demokrácia lehetséges, és arról semmiképpen se feledkezzünk meg, hogy ennek a kormánynak óriási mértékű az elfogadottsága.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Biomechanoid
2010. november 15. 20:38
Nagyon kellenek az ilyen gombárok és bauerek. Amikor az embert kétségek gyötrik, hogy minden úgy alakul-e, mint azt vártuk, elég csak ezeknek a mocskos férgeknak az írásait elolvasni, máris megnyugszunk, a világ jól halad, azért acsarkodnak ily' dühödten a rühes korcsok.
Szervtolvaj
2010. november 15. 11:49
Rettegjetek a hatalomtól, barmok, bár megnézném akkor mit tennétek, ha tényleg lenne okotok a félelemre és pl. nem jelenhetnének meg a Lendvai-, Bauer- és Aczél-féle faszságok a 168 Órában, a Népszavában és a többi bulvárlapban.
balbako_
2010. november 15. 11:16
Úgy tűnik mindennapos szellemi táplálékunkká tették az aggódást. Hát akkor fogalmazzunk nyersebben. A magyar gazdaságpolitika a költséglefaragást egyedül és kizárólag a szociális kiadások csökkentésében látta. Az állami feladatvállalást (posta, vasút, egészségügyi ellátás, oktatás stb) vagy részlegesen átjátszotta, vagy át akarta játszani a csókosoknak és ugyanakkor széttárta a kezét, hát ez már nem a mi dolgunk. Erre futotta, ezt nevezték gazdaságpolitikának. Az eredmény: gazdasági csőd. Utána, mert mást nem tehettek, megszűnt a kormányzás, az IMF elmondta mit akar, Bajnaiék pedig végrehajtották. Miután az IMF- nek fogalma sincs, hogy itt hogyan élnek az emberek, a megszorítások iránya változatlan volt. Közben a honi gazdaság egyre csúszott lejjebb és esélye sem volt, hogy ezzel a politikával kievickéljen valaha is. Orbán megkísérelte ésszerű mederbe terelni a dolgokat és egy magasabb hiánycéllal életre pumpálni a gazdaságot. Részben azért, mert Gyurcsányék össze vissza hazudoztak az EU-ban is, részben más országok miatt ezt hisztérikusan nem engedték. Miután élni kell, megtalálták a módját, hogy mégiscsak ne a magyar adófizetők és vállalkozók kárára, azok kiszipolyozásával működtessék a gazdaságot, most a széplelkek elkezdenek vinnyogni. Nincs más megoldás! Vagy ez, vagy a bérbefagyasztás, nyugdíjcsökkentés, az állami alkalmazottak létszámának drasztikus leépítése várható, de ettől még mint eddig a gazdaság nem indul be! Ez csak a szinten tartáshoz elég. No, ettől van teli a hócipőm, meg attól, hogy akik most az élsírók, úgy kussoltak amíg az országot egyre gyorsuló sebességgel vitték a csődbe, mint szar a fűben. Mert profitáltak belőle, nem kicsit nagyon. Éppen ezért nekik most kuss!Kuss! Kuss!
marós
2010. november 15. 11:07
Akik félnek, azoknak meg van rá az okuk, nem dolgoztak, munkanélkül gazdagodtak, vagy loptak, csaltak, hazudtak, vagy "csak" támogatták a züllött, országot lerabló politikusokat.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!