Két ember, két eset

„Az a bánásmód, amelyben a Fidesz Balogh Andrást részeltette, nyilvánvalóan a televíziós kameráknak szólt: mindenki láthatja, tudunk mi szépen is beszélni, méltányosan is viselkedni ellenfeleinkkel. Erre a parlamenti idillre kétségkívül nagy szüksége van a kormánypártnak, hiszen nap mint nap erőszakos, már-már alkotmánysértő gyorsasággal nyomja át törvényeit a T. Házban; szónokai pedig a jólneveltség minimumát sem mutatják ebben az offenzívában. Amit tehát az MSZP köztársasági elnök-jelöltjével eljátszottak, annak nem volt valódi politikai tétje, ám tetszetős médiakomédiának annál jobban bevált.

Az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetben történtekkel más közönségnek üzentek. Ezt a taszító epizódot a törzsszavazók, a radikális jobboldal kedvére rendezték. Nekik akarták megmutatni, milyen keményen elbánnak a »komcsi« tisztségviselőkkel; nincs semmi lacafacázás, úgy tesszük őket lapátra, ahogy megérdemlik. Kárpáti Zsuzsa egy zsigeri indulatok levezetésére szolgáló, ócska kis politikai manőver áldozata - de ez a botrány nem róla szól. Most történetesen ő lett annak az erődemonstrációnak a szemléltető alanya, ami elérhetett volna mást is, és bizonyára el is ér még többeket. A kormánypárt folyamatosan a lehető legrosszabb modorát fogja elővenni megvert ellenfeleivel szemben, kompenzálandó, hogy gazdasági kampány-ígéreteinek jószerével épp az ellenkezőjét kell tennie.

Hogy ez a taktika beválik-e, és ha igen, meddig, az egyelőre kiszámíthatatlan. Hatása legalábbis kettős lesz: ideig-óráig ez a gusztustalan akciózás tetszeni fog a »vérszagra gyűlő« felheccelteknek, akik egyrészt mindig örömüket lelik mások megalázásában, másrészt azt hiszik, jobb lesz nekik, ha gyűlöltjeiket pellengérre állítják. Az alantas indulatok kiszolgálása azonban vissza is üt. Mert a józanabb (magyar)emberek egyszer csak rádöbbennek, hogy ez a hatalom a legrosszabb énjüket akarja előhívni - olyan országot próbál teremteni, amelyben nem a jog és a méltányosság, hanem az egymás ellen uszuló ösztönök uralják a politikát. És a mindenhatónak hirdetett parlamenti kétharmad ellen épp ez a ráismerés mozgósítja majd az igazi, a társadalmi kétharmadot. A potenciális szavazópolgárok többségét, akik nem adtak erre az agresszióra felhatalmazást a Fidesznek, akik nem akarták a kíméletlen erőkultusznak ezt a »forradalmát«, akik nem így képzelik a demokráciát.”