Asztalra csapnék a parlamentben

„A trianoni emléknapról szóló javaslatot Kövér László és Semjén Zsolt nyújtotta be, tekintettel arra, hogy június 4-én érdemes visszatekinteni a magyarság legnagyobb nemzeti tragédiájára, az elcsatolást eredményező békediktátumra. A lényeg tehát a közös gyász és az összetartozás jelképezése egy hivatalossá tett fekete ünneppel. A hosszú bajszú fideszes szerint a kilencvenedik évforduló után új korszak kezdődhet minden honfitársunk számára, a KDNP vezérszónoka pedig egyenesen biztonságot óhajt sugallni a népnek ezzel a kezdeményezéssel.

Amivel egyébként semmi baj nincs, csak éppen az időzítést furcsállom. Egy frissen összeült törvényhozó testület, amelynek elsöprő többsége romokban érzi az országot, nekiáll nyalogatni a történelmi sebeket, ahelyett, hogy az előtte tornyosuló problémákat próbálná megoldani. Hiller István az MSZP nevében megpróbált ugyan egy kis európaiságot csempészni az összetartozásos maszlagba, hiszen mosolyogtató módon a május kilencediki uniós naphoz hasonlította hazánk tragédiájának évfordulóját. Vona Gábor és vele együtt a Jobbik természetesen gratulált a törvénybe iktatandó gyászünnephez, még akkor is, ha ez az ő nemzeti vitorlájukból vonja ki a szelet. Mile Lajos pedig az LMP képviseletében egyetértően hablatyolt valamit a trauma feldolgozásáról, meg a Kárpát-medence békességéről.

Hé, emberek, nem ezzel kellene most foglalkozni! - csaptam volna indulatosan az asztalra, ha honanya lennék. De úgy, hogy az előttem heverő laptop kijelzőjén megremegjenek a pasziánszos kártyalapok.”