Deutsch Tamás: „Sosem felejtünk!”

Augusztus 23. – A totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja.

Augusztus 23. – A totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja.
A könnyűzene mindig „ellenzéki” volt, értsük jól. Amióta világ a világ. Ez ebben az esetben praktikusan úgy hetven év.
Én újságíróként azt tanácsolnám Szabó Csabának, hogy nézzen utána, mi is a különbség a diktatúra és a demokrácia között.
Ezt az undorító, vállalhatatlan alakot ajánlgatják Magyarországnak; egy olyan jelöltet, akit a támogatói is csak megvetéssel és alapvető fenntartásokkal tudnak elfogadni.
A The Washington Post szerzője szerint a mostani ukrán tüntetések intő jelként szolgálhatnak az orosz elnök számára.
Szép példa a túl gyorsan túl magasra emelkedett egyszerű ember önhittségére és a valóságérzékelés teljes elveszítésére.
A publicista szerint Majka debreceni performansza során kiviláglott, hogy „egy gyáva szarjankó”, és előadótársaival akkor értenék meg, mi a diktatúra, ha egy időgép visszaröpítené őket a '60-as évek kádári Magyarországára.
Ezúttal a banktitkokat államosítanák.
Kéretlenül lépett be a politikába, harcolt a fejében létező diktatúra ellen.
Ha Magyar Péterrel játszotta volna el ezt mondjuk Nagy Feró, mekkora felháborodás lenne akkor nem csak a hazai, de a nemzetközi sajtóban is. És teljesen jogosan.
A veszély nagy. Varga Judit szerint „Magyar Péter mestere annak, hogyan futtasson párhuzamos forgatókönyveket a közönsége számára”. Horváth K. József írása.
Pataky Attila, az Edda legendás frontembere durván nekiment Azahriahnak: szerinte a 23 éves énekes dalai a drog, az öngyilkosság és a morális leépülés kultuszát terjesztik. A rockzenész szerint Azahriah nemcsak ostobaságokat beszél, hanem veszélyt is jelent a fiatalokra nézve – és ha így folytatja, „büntetőjogi kategória lesz” a vége.
Kincses Előd erdélyi szakjogász, közíró és emberjogi harcos 84 éves volt.
Tessék szépen beállni, uraim; majd ha leváltottuk a rohadt falusi Orbánt, akkor lehet egyénieskedni.
Az író 1946-ban brutális rendőri bántalmazást szenvedett el, melynek következtében fél szemére megvakult.
Az elűzött sah fia Párizsból azt üzente honfitársainak, hogy „eljött a mi pillanatunk. Veletek vagyok. Építsük együtt ezt az új Iránt!”
Ehhez akkor jóval nagyobb bátorság kellett, mint ma bármilyen demonstrációhoz.