Lehet-e egy tinédzser a Roland Garros fő esélyese, mikor ott van Nadal és Djokovic?

Cáfolni azt, hogy Federer majd Nadal és Djokovic színre lépése óta, közel két évtized után, nem valamelyikük a legjobb teniszező éppen a világon, nem nagyon lehet. Lehet, hogy nincs így. Lehet, hogy Carlos Alcaraz még csak első a halandók között. De ezt csak a holnap kezdődő Roland Garros mutathatja meg, visszamenőlegesen.

A tizenkilenc éves spanyol csodagyerek két hete, a madridi mesterversenyen

Salakon ilyenre Federer sem volt képes, természetesen senki más sem. A győzelmek ténye már elegendő ahhoz, hogy Alcarazt pillanatnyilag egyenrangúnak tekintsük a pályafutásuk zenitjén már túllévő titánokéval. A győzelmek hogyanja egy kicsit feljebb is srófolja a játékerejét. Alcaraz jobban hitt, mint a testet öltött sporthit, Rafael Nadal. Leütötte a pályáról a Salakkirályt, akinek a játéka (és lénye) azon alapszik, hogy itt őt nem lehet. Majd másnap a magasra pattanó ún. kick-szerváival folyamatos kényelmetlen kényszerütésekbe tuszkolta Djokovicot – akinél jobban senki nem ért pont ehhez: mindig mindenkinek a tehetetlenségbe taszításához.

A játékerő és a győzelmi esély közti árnyalatnyi különbségen sok múlik majd idén. A legtöbb játékos, aki Djokovicék kihívójának jelentkezett az elmúlt években, el-eljutott győzelmekig ellenük. A felvezető versenyeken, két nyert szettben. Hogy aztán a hosszabb, három nyert szettes Grand Slam meccseken simán vagy szorosan, de kikapjon. Sokszor a szoros Grand Slam-meccsek is – amikor a játékerő meglett volna a fiataloknak – valójában esélytelennek érződtek.

Alcaraz azonban még az elmúlt tizenöt évnyi generáció krémjéhez mérten sem „a legtöbb játékos”. Simán elképzelhető róla, hogy képes arra mindössze a hatodik Grand Slam tornáján, mint amire képes volt a mindössze második szezonja első felében. Ez alatt salakon három nagy tornát nyert; egyetlen vereség mellett. Az is akkor jött, amikor a rekord-fiatalon megnyert keménypályás mestertornáról még át nem szokva salakra, szinte jetlagesen játszott. Ha valaki, ő átmentheti ezt a formát a Roland Garrosra: a három nyert szett jelentette kihívás már a negyedik Grand Slamén, a tavalyi US Openen sem okozott neki gondot, akkor a korábban a legnagyobb salakos kihívóként tisztelt Stefanos Tsitsipast verte döntő szett tiebrékben, minek utána Tsitsipas azt mondta róla,

Majd „ezek voltak a legnagyobb ütések, amik valaha felém jöttek”, folytatta a görög, aki kétszer-kétszer verte Federert, Nadalt és Djokovicot is.

A sorsolás Alcarazt jobban kegyeibe fogadta Nadalnál és Djokovicnál. Csak az egyikükkel kell találkoznia az elődöntőben, miután a felfoghatatlan, tizenháromszoros bajnok Nadal és a címvédő Djokovic egymással csap össze a negyeddöntőben.

Kettejük közül Djokovic tűnik erősebbnek. Ő tudta némileg helyrebillenteni magát Madrid után azzal, hogy egy hete megnyerte az utolsó nagy tornát a Garros előtt: a római mesterversenyt, melyet Alcaraz, hogy túl ne terhelje magát, kihagyott. Van olyan formában most, mint volt a tavalyi Garros előtt, ahol a tenisztörténelem egy megkerülhetetlen meccsén megverte Nadalt, majd a tornát is megnyerte.

Nadalnál a test a kérdés, megint. Az idényben mindössze két tornát játszott salakon fáradásos bordatörés miatt. Mindkettőn gyorsan kikapott: Madridban két győzelem után részben, Rómában egy győzelem után szinte teljesen a kiújuló krónikus lábfej betegsége miatt. Jelen állás szerint a legnagyobbnak tekintendő pályafutásában a Roland Garros a központi szentély, ahol a világsport történetének legmegdöbbentőbb rekordjait állította fel – de csak egyszer érkezett salakos cím nélkül Párizsba, 2020-ban, amikor a koronavírus miatt lényegében nem volt felvezető szezon. 

Három közel egyenrangú esélyese időtlen idők nem volt a Roland Garros férfi egyesének. A várakozás ennek megfelelően az egekben, egy edzésnapra stadionok telnek meg.

Idén a nőknél ugyanaz a kérdés, mint volt sokáig a férfiaknál Nadallal: megnyeri-e Iga Świątek? A lengyel világelső okosabb, technikásabb és dolgosabb a mezőnynél, csak a női tenisz valaha volt legnagyobbjaival összemérhető hosszúságú, 28 meccses győzelmi sorozatban van. Nagy versenyekről, ahol megvert mindenkit, aki megverhetné Párizsban. Csak az szól ellene, hogy nem szól ellene semmi. A Garros-cím hozta meg neki az áttörést két éve, példaképe Nadal. Érti és szereti hát a salakot. 

Mint ahogy évről-évre, legkésőbb a párizsi két hét végére bárki, akit érdekel a sport.

Nyitókép: Carlos Alcaraz a Novak Djokovic elleni meccsén Madridban. Fotó: Burak Akbulut / Anadolu Agency via AFP