A helyes magyarságról - válasz TGM-nek

2018. november 13. 19:03

Én azonban nem szívesen járulnék hozzá a három unokám mentális kényszertöméséhez. Ezúton is kérem TGM szíves megértését.

2018. november 13. 19:03
Cseresnyési László
HVG

„Sapienti sat. TGM gondolatmenetének erre a részére a válaszom (ma is) az, hogy Petőfi, Arany, Jókai stb. művei bizony nyelvileg nehezek sok fiatal számára, és ha azt akarjuk, hogy ezek a klasszikusok ne vesszenek el a következő nemzedékek számára, akkor ügyesen kell válogatni a rendelkezésre álló szövegeikből. Egykori (»fondor lelkületű«) évfolyamtársam, aki Petőfit akarta megszerettetni a diákjaival, nem átallotta lejátszani az osztályának A helység kalapácsa filmváltozatát (zseniális, pedig 1965-ben készült!), és Jókai Mórt sem a veretes nyelvezetű, hazafias regények olvastatása által próbálta »megszerettetni« a nebulókkal és nebulákkal, hanem egyebek közt A jövő század regénye részleteivel stb. Ha ilyen ravasz vargabetűkkel nem szoktathatók rá a diákok arra, hogy könyveket olvassanak, illetve megszeressék a régebbi magyar irodalmat, akkor bizony meg kell találni azokat a könyveket, amiket szívesen olvasnak. Ha pedig ezeket a könyveket sem sikerül megtalálni, akkor tényleg bezárhatjuk a boltot. Egy már ezt-azt olvasó embert lehet a klasszikusok felé orientálni, de az nem jó ötlet, hogy erőszakot alkalmazzunk. Igaz, 2008-ig a liba kényszertömése is legális volt Magyarországon, ami a magyar libamáj világsikeréhez is hozzájárult. Én azonban nem szívesen járulnék hozzá a három unokám mentális kényszertöméséhez. Ezúton is kérem TGM szíves megértését.

A »készségek« és a »tárgyi tudás« egyébként nyilvánvalóan hamis kettősség. Arról van szó, hogy egy tananyagban mindig vannak nélkülözhető adatok és tények, amiket bízvást ki lehet hagyni. Az viszont fizikai képtelenség, hogy a tárgyi tudást egyszerűen száműzze bárki is a curriculumból. Hiszen például egyetlen idegen nyelven sem lehet beszélni, olvasni és írni szavak és szószerkezetek alapos ismerete nélkül. Bár ettől az ismerettől tényleg valamelyest független az a készség, hogy valaki mennyire folyékonyan képes beszélni, de a beszédkészség és a lexikális ismeret közötti összefüggés mégis magától értetődő.

Nem osztom TGM álláspontját abban sem, hogy: »Mindez az oktatási reformduma – meg az olyan fecsegések, amelyek szerint a normatív nyelvhelyesség, a jó helyesírás, a kollokviális (esetünkben: magyaros) stílus nem számít...«, majd hozzáteszi: »A főmondat alanyára alárendelt mellékmondatban akkor is személyes névmással utalunk vissza, ha az alany nem személy. Igekötővel igenelünk. Ettől vagyunk magyarok, nem a melldöngető nagynemzeti hencegéstől.«”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 37 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
zsiráf
2018. november 14. 15:39
Köszönet a szerzőnek a kiváló, gördülékeny fogalmazásért. Nyelvészként tehetségesebb ebben, mint sok újságíró.
annamanna
2018. november 14. 12:30
"kapcsolatot vél felfedezni TGM egyfelől a brit gyarmatbirodalom felemelkedése, másfelől az ókori klasszikusok, az ógörög és latin nyelvtan ismerete, valamint a memoriter között. „Elég jó tudomány, elég ügyes kormányzás, elég csinos világhódítás lett belőle.”" Akik a brit világbirodalmat összehozták, biztosan nem rendelkeztek klasszikus műveltséggel. Viszont elviselték egymást a hosszú hajóutakon, összezárva egy borzalmas lélekvesztőbe. Hajlandóak voltak együttműködni utazás közben, harc közben stb. Cseszhette volna a kiművelt főnök a klasszikus műveltségét, ha a legénység egymás kinyírásával van elfoglalva. Volt bennük egy olyan tolerancia, ami még most is nyilvánvaló, egyébként nem rohamoznák meg milliók épp Angliát, hogy ott boldoguljanak a szülőföldjük helyett.
Senye Péter
2018. november 14. 11:31
Még a 'Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc' féle szövegek is mondhatnak nekünk valamit, ha kortól független tulajdonságainkkal akarunk, és kell akarnunk, szembenézni.
Onurisz
2018. november 14. 11:17
Ebben a vitában bizony TGM-nek van inkább igaza. Nem is értem, Petőfit és Aranyt miért lenne nehéz olvasni és miért ne érdekelné a szülőket és gyerekeket. Jókai valóban nem könnyű, de lehetne kissé átigazítani, ahogy Ilyés Gyula a Bánk bánt, s különben is, kitűnő filmeket készítettek a nagy regényeiből. Változik a világ, de kidobni az oktatásból a klasszikusokat és a műveltséget - azért mégse! Régen sem szerette minden diák a kötelező olvasmányokat, aztán később megértették, mi miért kell a magyarságunkhoz. Ezek egy része felcserélhető természetesen, mert szerencsére rengeteg klasszikusunk van, de a magyar identitás nem dobható ki az oktatásból, nem cserélhető le valami másra, "európai értékekre", multikultira, Mohamedre, mifenére. Akinek ez nem tetszik, az beszélje meg a gyermekével otthon vagy költözzön el és írassa iskolába máshol.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!