II. János Pál emlékezete

2018. október 17. 20:11

A mai, morális válságban vergődő világban evangéliumi szellemű és emberközpontú erkölcsi megújulás kell.

2018. október 17. 20:11
Horváth Pál
Látószög

„Értelmezésében Isten népének küldetése vezetni és visszavezetni az embereket az útra, amely Krisztus felé vezet, egyben szolgálni az ember, minden ember, a világ javát azzal a szolidáris szeretettel, amelyet a Megváltó hozott közénk. Ezt a programot tettek követték: II. János Pál megreformálta a Kúriát, kiadta az új egyházi törvénykönyvet, a Katolikus Egyház Katekizmusát, meghirdette a világ, különösen a Nyugat újraevangelizálásának programját. Lendületét nem törte meg, hogy még pápasága elején, 1981-ben sanda politikai szándékok által vezérelt merényletet kíséreltek meg ellene. Életveszélyes állapotban került kórházba, de csodával határos módon – vagy ahogy ő maga vallotta, a Szentlélek erejének és a Szűzanya pártfogásának köszönhetően – felépült.

A világért vállalt felelősség hatotta át, amikor körleveleinek trilógiáját adta közre a társadalmi élet kérdéseinek vizsgálatáról; tanította, hogy a földi lét középpontjában az embernek, a munkálkodó embernek, nem pedig a tőkének, a haszonnak, a hatalomnak, a fogyasztásnak kell állnia, akinek méltóságát itt a földön az igazság, az igazságosság, a szolidaritás, a szubszidiaritás tudja szolgálni. Ezeken keresztül vezet az út a bűn struktúráinak legyőzése, a kommunista rendszerek bukása utáni egypólusú világrend, a gátlástalan vadkapitalizmus és konzumvilág erkölcsi és emberi pusztításainak felszámolása felé, hogy felderengjen az ember evilági jövőjeként a szeretet civilizációjának közeledte. Ehhez azonban a mai, morális válságban vergődő világban evangéliumi szellemű és emberközpontú erkölcsi megújulás kell, amelyről Az igazság ragyogása kezdetű körlevelében fejtette ki a gondolatait. Itt világosan megfogalmazta, hogy »az Evangélium tárja fel az embernek és erkölcsi útjának teljes igazságát«, és az embereknek, hallgatva a lelkiismeret szavára, nem szabad hátat fordítaniuk annak a ténynek, hogy az igazság mindig egy, amelyre szilárd értékek épülnek. Ezeknek az értékeknek a hierarchiájában az élet sérthetetlen, minden más értéket megalapozó és felülíró alapértéke áll, amelyről Az élet Evangéliuma kezdetű körlevelében fejtette ki az egyház soha nem évülő tanítását. Mindezt pedig Hit és ész kezdetű utolsó nagy körlevelében azzal támasztotta alá, hogy »a hit és az ész két szárny, amelyekkel az ember felemelkedik az igazság szemlélésére«.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
delphinus
2018. október 18. 15:38
https://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=77 "Igen, itt az ideje, hogy bátor emlékezéssel és a felelősség nyílt bevallásával tekintsünk az emberiség hosszú történelmére, melyhez a nők – legtöbbször sokkal kedvezőtlenebb föltételek között – oly módon járultak hozzá, ami nem marad el a férfiak mögött. Különösen azokra a nőkre gondolok, akik szerették a kultúrát és a művészetet, és ennek szentelték magukat, bár kezdettől fogva hátrányos helyzetben voltak, gyakran csak gyengébb neveltetésben lehetett részük, leértékelték, félreismerték, még meg is tagadták intellektuális teljesítményeiket. A nők sokrétű történelemformáló tevékenységéről a tudományos történetírás eszközeivel sajnos csak nagyon kevés állapítható meg. Az élet folyamatára, az egymást követő nemzedékekre jótékony hatást gyakorló női tevékenységnek szerencsére vannak igazolható nyomai, még ha az idő el is fedte őket. E nők e roppant 'hagyománya' tekintetében az emberiség mérhetetlen adósságot halmozott föl. Hány nőt értékeltek és értékelnek még mindig inkább fizikai külseje, mint szaktudása, munkája, szellemi produktumai, érzékenységének gazdagsága, s végül létének és lényének sajátos méltósága szerint!" "Sajnos olyan beidegződésekkel átszőtt történelem örökösei vagyunk, mely minden korban és mindenütt megnehezítette a nő útját, akinek méltóságát félreismerték, értékeit eltorzították, akit gyakran kizártak, sőt rabszolgává tettek. Ez akadályozta abban, hogy valóban önmaga legyen, az egész emberiséget pedig megfosztotta az igazi lelki gazdagságtól. Biztosan nem lenne könnyű pontosan kimutatni a bűnös felelősséget, ha azokra a kulturális lerakódásokra gondolunk, amelyek évszázadokon át meghatározták a gondolkodásmódot és az intézményeket. De ha eközben, különösen bizonyos történelmi körülmények között az Egyház számos fia is követett el objektív bűnöket, azt őszintén sajnálom. E sajnálat úgy hassa át az egész Egyházat, hogy megújult hűséggel merítsünk az evangéliumból, mely magának Krisztusnak a magatartásából fakadó, múlhatatlan érvényű üzenetet hordoz éppen a nők mindenfajta kihasználás és elnyomás alóli fölszabadításának témakörével kapcsolatban is. Ő, midőn túllépett az akkori kultúra előírásain, a nőkkel szemben nyitott, figyelmes, elfogadó és odahajló magatartást tanúsított. Ily módon tisztelte a nőben azt a méltóságot, melyet az öröktől fogva hordoz Isten tervében és szeretetében. Ha e második évezred végén Krisztusra pillantunk, önkéntelenül is azt kérdezzük: Mennyi talált meghallgatásra, mi valósult meg üzenetéből?"
annamanna
2018. október 18. 01:04
"temetési miséje közben skandálni kezdte a gyászoló tömeg: „santo subito, azonnal szent”" Vasárnap hat embert avattak szentté a Vatikánban, köztük Oscar Romero mártír salvadori érseket. Egy róla készült film részlete: https://www.facebook.com/daniel.tshimbalanga/posts/1770399746364863
heizer
2018. október 17. 20:39
Épp elég bajt okozott már az emberközpontúság. Vagy mondjuk inkább az én központúság. Amit a pápa mondani akart, az inkább az Isten központúságát jelenti, mert csak ebből fakadhat valóban hiteles, az ént hátra, a másik emberte előre soroló világ, amely azonban mindig csak az Isten után következhet.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!