Ezer szó

„A szabad kereskedelem eszméje nagyon szép, és valóban érdeke azoknak, akik kisebb mértékben részesülnek az áruforgalomban, valamint azoknak, akik ezeket az árukat gyártják. Akik fizetnek érte, azok igyekeznek kevesebbet fizetni. Kína ezért hangoztatja a nemzeti protekcionizmus káros voltát, hiszen Kína termel és elad, a világ, főként az Egyesült Államok pedig vásárol, hiszen pénze van, gyártókapacitása pedig egyre kevésbé. Mert Kínában olcsóbb a munkaerő, lazább a szabályozás.

Ha pénzről van szó, akkor a szövetségesek hirtelen felismerik, mennyire eltérőek az érdekeik. Donald Trump egy pillanatig se hitegetett senkit: nem kíván együttműködni a homályos és megfoghatatlan közjó érdekében. Egy ekkora birodalom esetében ez persze kissé felelőtlen politika, az Egyesült Államok nem hazudhatja magát regionális szereplőnek, mégis ezt teszi, a többi állam vezetője pedig kénytelen ezt elfogadni.

Kialakulnak a törésvonalak, Japán, Németország, Franciaország vagy Kanada érdekei egyáltalán nem vágnak egybe, de egy ideig azért egymás mellett vezethet az út, és együtt könnyebb, mint külön-külön. A G7-csúcs zárónyilatkozata a szokásos vattatémákkal van tele, mint a terrorizmus elleni harc, a klímaváltozás elleni küzdelem, amelyek a XXI. században olyasmi szerepet játszanak, mint a XVIII. században a szerződések betűinek cirkalmas kalligráfiája. No és persze az oroszok, akikkel valamit kezdeni kell azon túl, hogy nincsenek itt, mert a Krím félszigetet elfoglalták. Csak túl nagyok és ambiciózusak ahhoz, hogy elfeledjük őket.

Kizárólag a politikai akaraton múlik, hogy a vezető hatalmak együttműködjenek vagy egymást taposva jussanak magasabbra. Ha pedig nincs közös érdek, a taposás jut előtérbe. Nem, a történelemnek nincs vége. Soha nem lesz vége, az ilyen fotók pedig útjelzőként szolgálnak, hogy az utókor lásson, és ne tanuljon belőle. Mert nem szokott.”