Alkotmányos forradalom

„Népszavazással semmisítené meg az alaptörvényt, az emberekkel közösen hozna létre új alkotmányt Karácsony Gergely, az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje. Különös   dolog a politika: a Fidesz a 2010-es kampányban nem beszélt alkotmányozásról, majd a szükséges többséget megszerezve rekordgyorsasággal mégis alkotott egy újat. Az ellenzék egy része pedig évek óta alkotmányozást ígér – ám nehéz ma olyan forgatókönyvet elképzelni, amely alapján április 8. után ez a vállalás teljesíthető lesz. Nem akarok elveszni a közjog útvesztőjében, de erős kétségeim vannak, hogy lehetséges-e egyáltalán népszavazással eltüntetni az alaptörvényt. Amíg Karácsony Gergely a néppel együtt létrehozza az új alkotmányt, az ország a teljes közjogi exlex állapotban is elműködik valahogy, vagy a népszavazással netán megvárják az új szöveg elkészültét? És lehet-e kétharmados parlamenti többség hiányában az alkotmányról szavazni a Házban? (Ha az MSZP–Párbeszéd vagy a mai ellenzék együtt kétharmadot szerez a közelgő választáson, okafogyottá válik a kérdés, ám talán elnézhető nekem, ha ezzel a lehetőséggel most nem számolok.)

Komolyan véve az alaptörvénnyel kapcsolatos felvetést azt a kérdést érdemes megvizsgálni, hogy van-e alkotmányozási kényszer Magyarországon. 2010-ben nem volt, az igény nem alulról jött, mégis voltak nyomós érvek mellette. Ezek közül a legfőbbet szimbolikusnak tekinthettük: a rendszerváltozás idején az új rendszerhez igazítva módosított alkotmány deklaráltan ideiglenes jellegű volt, az 1989–90-es kompromisszumok időtállóságát pedig húsz év után nem volt éppen ördögtől való megvizsgálni. Végül is a Fidesz nyolc éve a társadalom kritikus tömege által kudarcosnak megélt átalakulás átmeneti világának lezárását ígérve került kormányra, így ideiglenes helyett egy végleges alkotmány létrehozása logikus és magyarázható lépésnek számíthatott. Bár az ellenzék hamar kivonult az alaptörvény megalkotásának folyamatából – a kormánypártok finoman szólva sem tettek meg mindent a minél szélesebb konszenzus érdekében –, néhány szimbolikus (utalás a keresztény gyökerekre, a XX. századi diktatúrákkal való jogfolytonosság elutasítása, az ország elnevezése stb.) és kényes pont (az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése) kivételével jórészt a rendszerváltáskor megszületett szöveget foglalta újra alaptörvénybe a fideszes többség. Ebből viszont az következik, hogy a jogállamiság terén tapasztalható romlás, a parlamentáris demokrácia intézményeinek kiüresítése nem a 2011-ben elfogadott alaptörvény, hanem a miniszterelnök által működtetett hatalmi struktúra felelőssége. A Fidesz gyengíti a fékek és ellensúlyok rendszerét, mert nincs benne hajlam a józan önmérsékletre, ám leginkább azért tud visszaélni a helyzetével, mert hiányzott a legfontosabb fék és ellensúly a parlamentből: az erős ellenzék. A kormány mára láthatóan az alaptörvény által kijelölt korlátokat sem képes elviselni, ezért lenne életveszélyes, ha visszaszerezné a kétharmados többséget áprilisban.”