Miért fáj nekik?

„Megfigyelték már, milyen jól fest Soros György a kerítésszaggatós plakáton? És láttak mostanában egész alakos képet a miniszterelnökről? Lehetséges, hogy a bogárevés egészségesebb a kolbásznál? A választ mi sem tudjuk, de ha valakit inkább az érdekel, hogy valóban trendforduló volt-e a hódmezővásárhelyi választás, annak segíthetünk: nézze meg, hogyan teljesítettek a voksolás utáni napon a Mészáros-cégek, például a Konzum és az Opus részvényei – mintha az emberek nem ugyanazt a következtetést vonták volna le az eredményből, mint amit utána a fideszes elit kommunikált.

Évek óta látható, hogy a hazai részvénypiac szorgos aranyásói egyfajta biztos menedékként tekintenek a Mészáros-papírokra – de nem ez az egyetlen álláspont, amit február 26. átírt. Felépült itt az elmúlt esztendőkben – az úgynevezett nemzeti tőkések kezén, de szigorúan közpénzből, állami bankok hitelei és eltérített uniós támogatások segítségével – egy vállalatbirodalom, ami mögött pont akkora a piaci racionalitás, és éppen annyi hosszú távú bizalom kapcsolódik a működéséhez, ahogyan az azon az estén megmutatkozott. Amennyiben a rendszer bukik, az említett papírok árfolyama talán a tőzsde padlóját is átüti. A vagyontömeg még annál is gyorsabban fog elértéktelenedni, mint ahogy létrejött, és nemcsak a kisbefektetőket rántja magával, hanem – az adónkból feltőkésített, és majdan ugyanonnan kisegítendő pénzintézeteken keresztül – az államháztartás egyensúlyát is megrengetheti. Talán érdemes lett volna erről az opcióról is tájékoztatni a választókat, amikor arról beszéltek nekik, hogy milyen jó lesz, ha majd a bankrendszer meg a gazdaság mind nagyobb hányada baráti kezekbe kerül.”