Nem Gyurcsányról van szó

„De hát nem erről, nem Gyurcsány Ferenc, hanem Orbán Viktor kormányzásáról van szó. Akármennyire helytelenítem (s emellett kitartok), hogy Gyurcsány Ferenc, Vona Gábor és Szél Bernadett – elveszítve a mértéket – fenyegetőzik, Orbán Viktor nem fenyegetőzik, hanem valóban, ténylegesen szétverte a független sajtót és rádiót, propagandaeszközzé silányította a közszolgálati médiákat, a kormány eszközévé züllesztette az alkotmányunk szerint független Magyar Nemzeti Bankot, Állami Számvevőszéket, főügyészséget, versenyhivatalt, támadja (részben – de egyelőre csak részben – sikeresen) a független bíróságokat és az ombudsmani hivatalokat, illetéktelenül beavatkozik a települési önkormányzatok önálló munkájába. Jogszabályokat fogadtat el a civil társadalom autonóm egyesüléseinek üldözésére. Rendszeresen megsérti a hazánkban ratifikált, becikkelyezett (tehát magyar jognak tekintendő) európai és nemzetközi jogot, megszegi a hatályos nemzetközi és bilaterális szerződéseket, és nem tartja be Magyarország érvényes nemzetközi kötelezettségeit.

Ezek nem kampányszónoklatok, hanem hatalmi aktusok. Méghozzá kivétel nélkül mind törvénytelenek, alkotmányellenesek, jogellenesek. Éppen ezért súlyosabban esnek a latba. Őrizzük meg az arányérzékünket.

Én fontosnak tartom, hogy az ellenzék körében legyen bírálat, önbírálat, vita, polémia, gondolatszabadság – akkor is, ha a közönség (érthetően) leginkább arra vágyik, hogy az Orbán-kormányzatot akkor lássa, amikor a háta közepét. A közönség egységre, összefogásra, közös cselekvésre vágyik, nem »meddő« eszmecserékre.

De ha lemondunk a szabad gondolkodásról és szabad vitáról az ellenzék körében, akkor nem leszünk különbek Orbán úr követőinél és az orbáni államrendszer általános erkölcsi és politikai beállítottságánál. S akkor meg minek az egész?...”