Nem, TGM nem őrült meg, és nem ő a kártékony

„Gyurcsány Ferenc sosem hasonlított jobban diktatórikus hajlamú kormányfőkre, mint amikor kormányfő volt. Hatalomra kerülve ezt mondta: »le kell verni a jobboldalt, és én meg is teszem hezitálás nélkül«, hadat üzenve az ország egyik felének. Gyilkos tisztogatást vitt véghez, minden közpozícióba a saját embereit ültette. Aztán elhazudta a költségvetési adatokat, mert ugye nem szerette kibontani az igazság minden részletét. Módszeresen verte szét az egészségügyet, röhögve-viháncolva vitte csődközelbe és adósságcsapdákba a gazdaságot. A közmédiát a csicskájának tekintette, az ellenzéki sajtót bezúzatni igyekezett (például a közintézményekben egyszerűen betiltatta), minden igyekezetével korlátozta a szólás- és gyülekezésszabadságot. Szelektíven, persze: a nácizmus Gyurcsány alatt vált igazán szervezett politikai tényezővé, a szegények alatta zuhantak mélynyomorba, alatta virágzott ki és vált rendszerszintűvé a korrupció.

Ez az ember a titkosszolgálatot arra használta, hogy ellenzéki újságírókat és közszereplőket kövessen, figyeltessen, és próbáljon ellehetetleníteni. Eközben politikai innováció tekintetében ugyanolyan nulla – ismétlem, nulla – volt, amilyen azóta is maradt. (A Gyurcsány-kormány egy percig sem volt más, mint az ellenzék ellenzéke.) »Ügyes taktikusként« végül kisebbségi kormányzásba lavírozta a pártját.

Értem, hogy a NER felől nézve még a Gyurcsány-éra is letűnt aranykornak látszik, de aranykor itt sosem volt, főleg nem akkor. Nem véletlen tartja úgy a pesti mondás (vagy a népi bölcsesség, ahogy tetszik), hogy a kétharmad Gyurcsánynak köszönhető. Gyurcsánynak sikerült olyan mértékben megutáltatnia magát és szövetségeseit 2010-re, hogy a Fidesznek – emlékezzünk – program sem kellett az elsöprő (egyébként jogos és demokratikus) győzelemhez. Elég volt Gyurcsányra mutatni, és azt mondani: »leváltjuk«. Aki csak valamennyire tisztában van vele (legyen bal- vagy jobboldali felfogású), hogy mit művelt az országgal ez az ember, azt mondja: soha, de soha többé nem szabad a hatalom közelébe engedni.”