Kedves, már február végén mélyelemző fideszes értelmiségi barátom!

„Elsőként és mindenekelőtt: Nagyon örülök, amiért ebben a stumpfoktól és dévényiktől hemzsegő kis közéletünkben te még nem lettél hivatalosan is árulóvá, és ma is bátran a gumicsizmát választod hózentróger helyett. Örömteli ez így, de látva az elmúlt napok írásos tébolyát, nézzünk egy másik aspektust, amelyet neked, mint gondolkodó fideszesnek követned is lehetne akár.

Ha csak egy pillanatra is meghallgatod a másik, »demokratikus« oldalt, azonnal világossá válik számodra, hogy a Fidesz egy kis militáns szekta. Én szeretném a legjobban, hogy kivételesen, most az egyszer az életükben igazat beszéljenek, de játsszunk el a gondolattal, hogy így van.

Ez esetben kifejezetten ellenjavalt nyilvánosan írogatnod olyasmiket, amelyekre ezek a kis rohadékok azonnal hivatkozni tudnak, mint lám-lám »a fideszes tábor se egységes«-toposzra. Intézzük ezeket szépen belül, és ne előttük!

Ne próbálj most kérlek okosabbnak tűnni az egész világnál, hogy persze te ezt már nagyon régen megmondtad. Mit mondtál meg pontosan? Valamennyien tudjuk, hogy bár újra és újra megújuló külsővel, de a kommunisták ma is itt élnek köztünk. Politikailag összeestek ugyan, gazdasági, kulturális, tudományos és médiapozícióik viszont továbbra is erősek. Szükségtelen ezt újra és újra közölnöd, mi is tisztában vagyunk vele.

Szerinted harc zajlik, és a csata csak most kezdődik? Nos, köszönjük, ezt mi is így látjuk és tudjuk. Szükségtelen fellármáznod vele a közvetlen környezetedet, azok ugyanis mi vagyunk, a te harcostársaid. Ne feledd, hogy mint minden harci gépezet, a miénk is csupán annyit ér, amennyit benne a leggyengébb láncszem. Számunkra is fontos, sőt számunkra fontos csak igazán, hogy tudjuk: a mellettünk levő nem kezd el pánikolni az első lövés hallatán, hanem higgadtan és profin teszi a dolgát.”