Vásárhely nem az összefogásra példa

„Példák sora mutatja, hogy a támogatók nem követik szolgai módon a politikai erők paktumait, sem az íróasztalok mellett kiötlött terveket, matematikai képleteket, bármennyire is azok garantálnák a Szent Cél elérését. Miért nem? Mert ilyenek. Nem az a politika dolga, hogy szemére hányja a választónak, miért olyanok, amilyenek, hanem hogy megoldást kínáljon a – mégoly diffúz – szavazói szándékokra. Hódmezővásárhelyen az volt a megoldás, hogy az önjogon talán legkevésbé erős, eddig közéleti tapasztalattal nem rendelkező Márki-Zay mögött sorakozzon föl mindenki.

Mivel napokon belül lezárul a jelöltállítás, országosan, 106 körzetben hasonló módszert nem lehet alkalmazni, még ha akarat volna is hozzá. (Nincs.) A különféle nyilvános invitálások ellenzéki egyeztetésekre nem az eredményes szereplést szolgálják, hanem csak azt a játékot, hogy kinél marad a Fekete Péter. Az ismételten összefogáslázba kerülő ellenzéki törzsközönség előtt bemutatni, hogy mely szervezetek zárkóznak el az együttműködéstől. Amennyiben a T. ellenzéki vezetők úgy gondolják, hogy léteznek olyan körzetek, amelyekben nyugodt szívvel támogathat mindenki független jelöltet (léteznek), vagy megéri beállni egy pártos, ám országos politikához nem köthető, helyben népszerű személy mögé, akkor erről állapodjanak meg csöndben. Ám a teljes plénum előtti szövetségkötési fölhívások nem csupán haszontalanok, de egyenesen károsak is.

Egyfelől mindenkit hiteltelenítenek a saját táborában. Nem pusztán az adott körzetben kétséges a siker, de másutt is hatása lesz, ha híre megy, hogy a magát demokratikusnak nevező oldal a szélsőjobboldallal paktált le több helyen is, illetve a radikális jobboldaliak a nemzetvesztőkkel álltak össze. Másfelől fölvetődik a kérdés, hogy Vásárhely után változtat-e a Fidesz, és ha igen, akkor mit. Azaz mivel fog kampányolni a hátralévő bő egy hónapban. Nos, pont ezzel. Annak rémével, hogy milyen kormányzást lehet várni egy Mesterházy Attilától Duró Dóráig, Ungár Pétertől Vadai Ágnesig terjedő személyegyüttestől. A Jobbik híveit nem lehet elbizonytalanítani egy Vona-kormánnyal, az MSZP/DK követőit egy Karácsony-, míg az elempéseket egy Szél-kabinettel való riogatással. De az összeset meg lehet ingatni ennek a vegyesfelvágottnak a fölmutatásával, és lássuk be: a Fidesznek még igaza is lenne. Egy így létrejövő kormány katasztrófához és nem mellesleg a Nemzeti Együttműködés Rendszere megigazulásához vezetne.

A kormányváltás nemhogy nem valószínű, de nem is kívánatos most. Értelmes célokat azonban ki lehet tűzni. Szerényen azt tanácsolnám az ellenzéki politikusoknak és szavazóknak, hogy április 8-ra ne mint sorsdöntő ütközetre, hanem mint egy folyamat egyik állomására tekintsenek. Egy olyan folyamatéra, amelynek végén a kizárólagosságra törekvő hatalomgyakorlás és a valóságos támogatottság közti kontraszt kirajzolódik. Amikor egyértelművé válik, hogy a Fidesszel és támogatóival nem az ellenzék, nem Soros, nem a világösszeesküvés áll szemben, hanem a nép többsége. És ha egyértelművé válik, akkor talán az sem akadályozható meg, hogy a többség hirtelen kíváncsi legyen az arany vécékefékre, a luxusjachtokra és a birtokok közt megbúvó kastélyokra. Én azt javaslom, legyen kíváncsi.”