A politikai liberalizmus délibábja

„A liberális kifejezést reakciós körökben számos félreértés övezi. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen amit liberalizmusnak neveznek az egyik országban, azt néha konzervativizmusnak hívják egy másikban, sőt forradalomnak tartják egy harmadikban. Ráadásul ez a fogalomzavar már igen régóta uralkodik. 

A XX. század legnagyobb katolikus történésze Christopher Dawson ezért tesz különbséget a liberális hagyomány és a liberális ideológia között. A liberális hagyomány a szabadság nemes eszméjén alapszik, ami az antikvitás óta az európai civilizáció büszkesége. Dawson azt is hozzáteszi, hogy ez később (de már jóval a felvilágosodás kora előtt) beépült a keresztény európai gondolkodásba. Ezzel szemben áll a liberalizmus ideológiája, ami csak a XVII. századi Angliában alakult ki, részben a régi liberális hagyomány alapján. Később ebből alakult ki a politikai liberalizmus. A francia forradalmi terrort eredményező liberális ideológia ennél sokkal merevebb, dogmatikusabb, mivel szinte kizárólag filozófusok agyszüleménye. 

Dawson kapcsolatot látott a liberális ideológia okozta erkölcsi válság és a totalitárius rendszerek megerősödése között, ugyanakkor mindig védelmébe vette az emberi személyt értékelő liberális hagyományt. (...) Ne határozzuk meg magunkat a szabadsággal és az úgynevezett liberális hagyománnyal szemben, hanem tudatosan küzdjünk a liberális politikai ideológia ellen.”