A két úr szolgája

„Köves Slomó rabbit okos, művelt, érzékeny embernek ismertem meg. Bár a rabbi inkább szövegmagyarázó tanár féleséget jelent, én sokszor papként is gondoltam rá, a belőle áradó hit miatt. Vagyis nagyon jó volt róla a véleményem. 

Sőt, engem az se zavar, hogy a Fidesz-KDNP-t támogatja, mert a bennem lévő liberális ezt teljesen természetesnek tartja. Ne legyünk olyan, mint a mi vezérünk, aki csak monolitikus kultúrában érzi jól magát szöges drótok között. Eltudom képzelni, Slomó ravasz gyakorlati politikus szeretne lenni, aki kijátssza egymás ellen a politikai erőket, hogy az ő nyája, a rábízott zsidóság békében és gyarapodásban éljen. Hajrá, Slomó! Azt viszont képtelen vagyok felfogni, hogy ez az ember miért vette át az általa támogatott erő marketingjét, stílusát, a valóságtól való durva fikciózást?! Hogyan mondhatta Slomó ennek a sokszor megalázott népnek, hogy nem tudta azt, hogy kampányidőszak van, és ő ezzel akarata ellenére kampányol. 

(...)

De nem irigylem Slomót, miután tudom, hogy féli az Istent, lesznek még életén kívül is kellemetlen percei. Persze, ha igaz Jézus mondása, hogy senki nem lehet egyszerre két úr szolgája.”