Tessék választani!

„De változik-e a világ április 8-án? A válasz persze attól függ, hogy kinek a szemével nézzük. Aki eddig reggel kényelmes állami autóval ment dolgozni, illetve mit is mondok, szóval kényelmes állami autóval ment a hivatalába, és április után esetleg sok ezer utazni vágyó honfi társával kell osztoznia a közösségi közlekedésen, nos annak biztosan az lesz az érzése, hogy megváltozott a világ. Annak meg pláne megvirrad, aki az ő helyébe ül az állami kocsiban.

De a »nép, az istenadta nép« számára, ahogyan Arany János mondja, azaz nekünk, mi változik? Mitől lesz más április 9-e, a választások utáni hétfő, mint bármelyik más nap előtte? Megütjük a főnyereményt? Mi fogunk az állami kocsiba ülni? Mi kapjuk a nagy fizetéseket? Mi fogjuk az ország sorsát eldönteni?

A választ Önök is tudják: nem! Mi április után is dolgozni fogunk, és buszra, villamosra, metróra ülünk, vagy esetleg a saját autónkba, amihez mi vesszük a benzint. A médiában percenként igyekeznek meggyőzni bennünket a pártok, hogy az ő harcuk a mi harcunk, az ő győzelmük a mi győzelmünk, az ő örömük a mi örömünk.

Nos, nem így van! Akárki is nyer vagy veszít, a mi életünk nem változik meg alapvetően. Az ország kenyerét ezentúl is el kell osztani, és a kisebb falat ezentúl is nekünk fog jutni. Azért izguljunk, azért szavazzunk, hogy kinek jusson a nagyobb falat? A változás az lenne, ha az ország kenyerét mi osztanánk el, vagy legalábbis beleszólhatnánk abba, hogy kinek mennyi jusson.”