A mozgalmak valami felé hajlanak, nem valami ellen

„A téma szakértőjeként mit gondol a magyar helyzetről? Az utóbbi években – és főleg idén tavasszal –, sok olyan tüntetés volt, például a sajtószabadságért vagy a netadó miatt, ami elég nagynak számít a térséghez képest, de többségüknek nem sikerült mozgalommá válniuk, mondhatni kihunyt a láng.

Tüntetések akkor válnak társadalmi mozgalommá, ha megvan négy dolog: tudnak jövőképet alkotni, megértik, hogy ez egy hosszú csata sok kis győzelemmel, nem csak egyetlen nagy találkozás az utcákon, illetve tudnak hitelt és csoportidentitást szerezni maguknak. Nem gondolom, hogy a tüntetések önmagukban megváltoztatják a dolgokat. Úgy tekintek a tüntetésekre, mint lehetséges taktikára az erőszakmentes mozgalmaknak, szóval ne keverjük a tüntetéseket a mozgalmakkal.

A tüntetések valami ellen vannak és egy dolgot akarnak. A mozgalmak pedig valami felé hajlanak, nem valami ellen. Amikor egy tüntetés az USÁ-ban Trump-ellenes vagy Oroszországban Putyin-ellenes, arra gondolok, hogy ez így nem fog működni. Hol van az új Amerika, hol van az új Oroszország víziója, és hol van a más Magyarország jövőképe? Amikor egy csoport mozgósít és az új Magyarország jövőképe köré szerveződik, akkor beszélünk mozgalomról. Szóval igen, sikertelenek voltak, mert nem mozgalmak voltak, hanem tüntetések.

Végül, de nem utolsó sorban, ha már a mozgalmaknál tartunk: mi a véleménye a Közös Ország Mozgalomról, jó irányba tartanak? A saját receptje alapján mit tartogathat a jövő egy ilyen mozgalomnak, ami a választási rendszer megváltoztatását tűzte ki zászlajára?

Azt gondolom, hogy nagyon jó dolog, hogy a mozgalomnak van egy fókusza. A tegnap este, amikor bemutattam a könyvemet az Agórán, fantasztikus volt. Találkoztam ezekkel a főleg fiatal emberekkel – volt pár korombeli is, de nagyrészt nálam fiatalabbak –, és láttam az energiát, láttam a lelkesedést, láttam a pozitív elkötelezettséget az erőszakmentes változás iránt, amikor hozzájuk beszéltem. Szerbiában a választási reform szintén nagyon fontos része volt a társadalom egyesítésének. A pártok nem tudtak megegyezni, hogy merre menjenek, hogy ma péntek vagy csütörtök van-e, néhányuk vallásos oktatást akart, néhányuk LMBT-jogokat, szóval olyan távol voltak egymástól, amennyire csak el tudjuk képzelni. A ritka dolgok egyike, amiben meg tudtak egyezni az volt, hogy szabad és igazságos választásokra volt szükségünk, nyilvánvalóan megértették, hogy ez saját érdekük is.”