Ha az ellenzék jól csinálná...

„Az ellenzéki pártoknak nemcsak a már meglévő híveiket kellene összeterelniük egy közös szavazótáborba, hanem növelniük is kellene szimpatizánsaik létszámát. Bár Szigetvári Viktor, szintén lapunkban, azt mondta, hogy egy most őszi parlamenti választáson a Fidesz nem szerezne többséget, ez inkább a lelkesítés, mint az elemzés funkcióhoz tartozó mondatnak tűnt. Az is, amikor Gyurcsány Ferenc odáig ment minapi Nyugati téri beszédében, hogy azt állította: »Ha jól csináljuk, akkor lényegében a mai támogatottsággal is, márpedig ennél jobb lesz a végére, egyharmad alá csökkenthetjük a Fideszt.«

Az ellenzéki minimumprogram a kormánypárt abszolút (miniszterelnök-választó) többségének megakadályozása. Ehhez 40 egyéni választókerület megnyerése sem biztos, hogy elég, viszont jelenleg még 30 sincs meg, még a Jobbikkal együtt se. A miheztartás végett: 2014-ben a közös listás összefogás 10 egyéni képviselői mandátumot szerzett, és az akkori pártszövetség tagjainak össztámogatottsága ma sem magasabb.

Ezért volna szükség valamiféle megegyezésre, a már említett kiegészítő partnerségre, valamint és legfőképpen: több támogatóra, a Szent Grálként keresett plusz egymillió szavazóra. Minél magasabb a választási részvétel, annál valószínűbb, hogy a társadalom többségére jellemző elégedetlenség végre Fidesz-ellenes voksokban is kifejeződik, ám a szavazók nem jönnek be maguktól az ajtón, csakis politikai munka eredménye lehet a nagyobb szavazói aktivitás. Ahogyan az is, hogy főként a demokrata oldal számára jelentsen majd előnyt, és ne a Jobbiknak. Program, személyek, kampány és szövetségi konstrukció – ezek mind fontosak ahhoz, hogy az elégedetlenség kormányváltó demokrata vokssá változzon.”