A francia Obama

„Egyelőre Macronról mint politikusról nem igazán lehet képet alkotni. Biztosan tudjuk róla, hogy fiatal, heves és ambiciózus. Egyértelmű, hogy a hagyományos politikai elit, a pénzvilág támogatja. Mellette szól a fiatalsága, de szembetűnő a tapasztalatlansága. Az, hogy mindenből igyekszik tanulni, valamint a siker akarása nagy reményekre jogosítja, a neheze azonban még előtte áll. Legfőképp le kell raknia elnökségének politikai, ideológiai és infrastrukturális alapjait. (...)

Erre ugyan mérget nem vennénk, ám ha az eredmények így alakulnának, Macron egyelőre akkor is gyenge elnök marad, ami behatárolja külpolitikai mozgásterét. Nem szélesíti azt a francia gazdaság jelenlegi siralmas állapota sem, amely lassan már inkább a válsággal küszködő mediterrán országokhoz sorolja Franciaországot, semmint Németországhoz. Ennek fényében óvatosan kell kezelni azokat a véleményeket, amelyek az Európai Uniónak stabilitást hozó társaságként láttatják az új francia elnök csapatát. Macron kétségkívül Berlinre fog figyelni, ám ez a tengely ugyancsak féloldalas, így Európában továbbra is az lesz, amit a németek mondanak.

Ezért aztán visszafogottan érdemes kezelni Emmanuel Macron sikerét. S ha már az amerikai hasonlatot említettük, emlékezzünk csak arra, hogy Obamában mekkorát csalódtak az új időkre várók. Ez a kiábrándulás hozta aztán a felszínre Trumpot.”