A baloldali fiatalítás csődje

2017. január 10. 17:26

Nagy Attila Tibor
Vendégszerző

Az MSZP fiatal nemzedéke tönkretette a pártot.

Nagy Attila Tibor írása

 

Nincs igaza Molnár Gyula MSZP-s pártelnöknek, amikor Kunhalmi Ágnes megdöbbentő, a politikusnak és a pártnak egyaránt károkat okozó produkcióját nem pártügynek, hanem a képviselő asszony személyes ügyének tekinti. Annyiban persze érthető Molnár reagálása, hogy kifelé kisebbíteni szükséges a dolog jelentőségét és a politikusra kell hárítani a meglehetősen kínos esemény ódiumát. A folyamatos röhögésbe fulladó szereplés azonban valójában nem pusztán Kunhalmi felelőssége, hanem az egész párté is – ugyanis ő az MSZP grádicsain lépkedett előre annak idején, méghozzá elég gyorsan. Immáron ő a párt egyik legfontosabb vezetője, lévén, hogy országgyűlési képviselősége mellett a fővárosi szervezet elnöke is. Fürge pártkarrierje azonban korántsem egyedi a pártban.

Amikor Orbán Viktor 35 évesen lett miniszterelnök, a szocialistákra egyre nagyobb lett a nyomás az 1998-as választási vereség után, a következő felütéssel: Lám, lám, az új magyar jobboldalnak lehengerlő, fiatalos csapata van, ellenben az MSZP tele van a Kádár-rendszerben szocializálódott élcsapat tagjaival, a vezetőség elöregedőben – ez így nem mehet tovább. Tessék végre fiatalítani!

Az akkori balliberális értelmiségi-és médiaelit paranccsal felérő követelését a szocialisták a következő években szépen végre is hajtották. A 2000-es években megjelent a Magyar Szocialista Pártban egy olyan új, valóban fiatal nemzedék, amelynek tagjai mind komolyabb befolyásra tettek szert. Ekkortájt ismerhettük meg Mesterházy Attila, Hagyó Miklós, Tóbiás József, Nyakó István, Kunhalmi Ágnes, Újhelyi István, Zuschlag János, Tüttő Kata, Hunvald György nevét. A pártban életkori és női kvótát vezettek be, amelynek következtében a pozíciók bizonyos hányadára csak nőket és fiatalokat lehetett megválasztani – természetesen ez is segítette ezt a fiatal csapatot. Felemelkedésük gyorsnak bizonyult: a már említett Kunhalmi 2006-ban még önkormányzati képviselő, 2010-ben már országos elnökségi tag lett; Hagyó Miklósnak sem kellett sokat várnia a főpolgármesterhelyettesi poszt elnyerésére, Mesterházy Attila néhány év leforgása alatt a párt frakciójának egyik befolyásos tagja, majd pártelnök lett, Nyakó István országgyűlési képviselővé, többszörös sajtófőnökké vált; Újhelyi István a magyar és az európai parlamenti patkókat egyaránt koptatta már. Nem beszélve Gyurcsány Ferencről, aki szintén fiatalon jutott magasra, de ő annyiban nem sorolható ebbe a csoportba, hogy nem velük kezdett el politizálni, ő a kormányzati tisztségeivel (miniszteri, miniszterelnöki poszt) lett egyre komolyabb tényező és nem a párton belül ívelt fel eleinte a karrierje.

Nos, e fiatal, kétségtelenül lendületes nemzedéknek jutott a feladat, hogy átvegye az „öregektől”(pl. Horn Gyula, Kovács László, Vitányi Iván, Kósáné Kovács Magda) a stafétát és a Fidesszel szemben korszerű, versenyképes alternatívát állítson. E csoport tagjainak ambícióival (pozíció - és pénz utáni hajsza) nem is volt semmi gond, csakhogy ez sokszor nem párosult a társadalmi igazságtalanok felszámolásának akarásával és a tanulási vággyal. A szakpolitikai részleteket hagyjuk a csudába, elég néhány kommunikációs panelt lendületesen elmondani a párt szerveiben, és a TV-ben!, ez érződött nem egy szereplésükön. Csakhogy éppen a 2002-2010 közötti kormányzás kudarca mutatta meg, hogy a felkészültség, olvasottság még a politikában sem spórolható meg, különösen akkor nem, ha egy politikus a saját meggazdagodásán kívül az ország helyzetének javításához is hozzá kíván járulni.

Ez a fiatal nemzedék megváltást nem, bajokat viszont annál inkább hozott a pártra. A Zuschlag- ,Hagyó-, Hunvald- ügyek nagyon sok kárt okoztak az MSZP-nek, amelyek hozzájárultak a szocialisták 2010 - es katasztrofális választási vereségéhez. E fiatal csapat két tagja is – Mesterházy Attila és Tóbiás József – a párt legmagasabb posztján kapott később lehetőséget a bizonyításra, ám mindketten elmélyítették a szervezet válságát. Sem ők, sem nemzedékük legtöbb tagja nem törte magát XXI. századi baloldali vízió kialakításával, hanem leragadtak ellenfeleik nyilvános – sokszor eléggé unalmas stílusú – bírálatánál, vagy pozícióik megvédésénél. Természetesen nem baj, ha egy politikus feljebb akar jutni, de kérdés, hogy érdekli-e őt komolyan közössége gondjainak megoldása és hajlandó-e ezért nagyon sokat tanulni? E csoport tagjainak többségét ez szemmel láthatóan nem nagyon izgatta és nem izgatja most sem.

Az MSZP fiatal nemzedéke tönkretette a pártot. Hol vagyunk már Horn Gyulától, akinek természetesen számos vitatható lépése, döntése volt, de mégiscsak kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett és akkoriban a párt folyamatosan olyan lakossági támogatottsággal rendelkezett, amiről a mai MSZP-sek egyelőre csak álmodhatnak! A szocialista párt fokozatos lejtmenete ezen fiatal nemzedék megerősödésével párhuzamosan ment végbe.

Ezért kár volt fiatalítani.

 

A szerző politikai elemző(Méltányosság Politikaelemző Központ) 

vissza a teljes nézetre