Szent-Iványi: Kommunista örökség hat a magyar külpolitikában

„A kommunizmusban a legrosszabb dolog az azt követő időszak” – kezdte beszédét Szent-Iványi István Adam Michnik ismert, kesernyés bölcsességével. Szent-Iványi annyiban pontosított: a kommunizmusban a kommunizmus a legrosszabb – de utána is nehéz idők jönnek. 

A külpolitikus különbséget tesz aközött, hogy a kommunizmusra jellemző jelenségek továbbéléséről, vagy épp azok újjáéledéséről van-e szó. Szerinte is „mérgezett” a kommunizmus öröksége, és a mérgezés most is itt van a magyar közéletben. 

„Az ideológia rég halott, már a Kádár-korszak végén is az volt. De a mentalitás, a rutin, a technika tovább él” – fogalmazott Szent-Iványi István.

Felszínes rendszerváltás

A rendszerváltás a külpolitika terén a liberális politikus szerint csak a felszínen történt meg gyorsan és teljes körűen. Igen, Magyarország a a szabad világ része lett, szinte minden fejleményben az első volt a régióból. De a mélyben nem történtek meg ezek a valódi változások.

Felelevenítette az 1994-es választás utáni MSZP-SZDSZ tárgyalásokat, amiben a szabad demokraták színeiben ő is részt vett. Kovács Lászlóval és embereivel egyeztettek a külpolitikai irányról. Az MSZP-sek nem sürgették a NATO-csatlakozást, sőt: azt hajtogatták, hogy csak akkor csatlakozzunk majd a nyugati katonai tömbhöz, ha minden régiós ország is csatlakozni tud – ez Szent-Iványi szerint nonszensz követelés volt. A liberális politikus úgy látja: a szocialisták valamiért halogatták volna a NATO-hoz való csatlakozás folyamatát.

A magyar külpolitikában Szent-Iványi István szerint újra megjelent az Oroszország, a Kína, a keleti világ iránti szimpátia. Ez is a kommunizmus öröksége: a magyar külügyek alakítói közül sokan abban a régi, kelet felé nyitott világban érezték és érzik még mindig jól magukat, és a kapcsolataik máig megvannak.

Keleti döcögés

Szent-Iványi István szerint a 2010-ben hatalomra kerülő Orbán-kormány keleti nyitás-stratégiája is többek között erre épül. A nyitás nyilván a magyar külön út szándékán alapszik, amihez szerinte ideológiát is gyártanak a Nyugat hanyatlásáról, az illiberalizmusból, az unortodox megoldásokból. Úgy látja, a keleti nyitás képviselői szerint még mindig hídország vagyunk Kelet és Nyugat között, közvetítünk a két világ között. A liberális politikus kifejtette: a mai magyar külpolitika realistának, érdekalapúnak tartja magát, amely hangsúlyosan nem kíván értékalapú, idealista lenni. „De nehéz meghúzni a határvonalat a pragmatizmus és az elvtelenség között” – fogalmazott Szent-Iványi István.

A korábban az Orbán-kormány szlovéniai nagyköveteként működő, most ellenzéki politikus kifejtette: a magyar külkereskedelmi politika az állami aktivitásra és támogatásokra épül; nem a szabad piac, hanem a tervgazdaság logikája érvényesül. A keleti nyitás doktrínája ugyanakkor szerinte nem sikeres: 2010-ben a magyar külkereskedelem 75 százaléka folyt az EU országaival, ez az arány öt év alatt nem hogy csökkent, hanem nőtt, 78 százalékra. 

Beszédében végül arról ejtett szót: a magyar külügyi szolgálat át van politizálva. Nem civilek dolgoznak, hanem pártemberek, aktivisták, akik esetében nem a szakértelem, hanem a lojalitás a fontos.