Szexi populizmus hódít Európában

Az Európai Unió jövőjéről szervezett konferenciát a Danube Institute a Magyarság Házában. Az eseményen főként brit és magyar politikai veteránok a finanszírozási problémák és a bevándorlási válság tükrében beszéltek az unióról. Ugyanakkor Nagy-Britannia EU-ból való kilépéséről (Brexit) és annak lehetséges következményeiről is vitáztak a Danube Institute vendégei.

David Goodhart újságíró, a brit Demos agytröszt igazgatója, valamint Michael Mosbacher, a Social Affairs Unit brit politikakutató intézet igazgatója az EU baloldali és jobboldali kilátásait elemezték főleg a brit pártok példáján keresztül.

Brit Munkáspárt: út a patriotizmustól a liberalizmusig

Goodhart a brit Munkáspárt történetét felelevenítve kifejtette, hogy a baloldali pártok az utóbbi években beálló változásoknak nagy vesztesei, a politikájuk irányának változása ezért sem meglepő. A Munkáspárt például az '50-es években még nagyon Európa-ellenes volt és sok más baloldali párthoz hasonlóan kifejezetten patrióta módon viselkedett. Az EU és a piacgazdasággal kapcsolatos lelkesedést pedig ekkor még nem osztotta, ezzel pedig a szakszervezetekkel is egy platformon volt. Az irányváltás azonban Goodhart szerint éppen egy szakszervezeti kongresszuson történt 1989-ben, amikor Jacques Delors, a francia szocialisták elnöke arról beszélt, milyen fontos szociális dimenziói vannak az Európai Közösségnek. 

Ezt a beszédet David Goodhart fordulópontnak tartotta, hiszen innentől a baloldal inkább abban kezdett hinni, hogy nem elegendő az egyes országokban a hazai hatalmat megszerezni, mert „a politikaformálás az európai intézmények szintjén is folyik”. Ezzel párhuzamosan – tette hozzá – „a baloldal egyre növekvő ellenségeskedéssel tekintett a nemzeti kötődésekre és inkább az univerzalizmus eszméje felé fordult”. Részben ezért is volt viszonylag elfogadóbb a migrációval kapcsolatban. Számos ilyen témájú konferenciát tartottak, sőt a Munkáspárt még a bevándorlásra való nyitást ösztönző csomagot is benyújtott a '80-as évek végén, habár – jegyezte meg az újságíró – „a migráció elfogadása eleve sokkal inkább nyitottság, mintsem jobboldaliság vagy baloldaliság kérdése”.

Miközben azonban a Munkáspárt a nemzetközi együttműködés és az európaiság mentén politizált, fő szavazói bázisuk, a munkásosztály egyre inkább Brexit-párti lett. A párt '80-as években látható gyengélkedése egyébként éppen arra vezethető vissza, hogy nem tudta megértetni az alacsony jövedelemmel rendelkezőkből álló szavazórétegével a gazdaságpolitikai szándékaikat. Ezután a Munkáspárt egyik fénykorában, „a '90-es évek közepétől a párt már sokkal inkább a liberális képzett rétegeket célozta”, akik már megértették az üzeneteket – elemezte Goodhart a változásokat.

„Kialakult a baloldalon két új társadalmi osztály; a sehol-emberek és a valahol-emberek”

A 21. század elejétől aztán a teljes európai balközép pártcsalád támogatottsága csökkenni kezdett, ugyanis a kultúrát és identitást érintő kihívások a lakosságban ellenállást váltottak ki az európai integrációval szemben.

David Goodhart szerint ez a populista pártok (például a francia Nemzeti Front) felemelkedését hozta. Ez pedig az irracionalizmust, az idegengyűlöletet és az értékvesztést erősíti, valamint a politikába való belépés korlátai lecsökkennek – idézte Goodhart Pippa Norris harvardi professzor meglátásait. Majd hozzátette: a populista retorika az emberekre általánosságban hivatkozik, ez egy tekintélyelvű, nacionalista irányzat, amelynek alapja a liberalizmus kikiáltott kudarca. Goodhart szerint ebbe a kudarcba bele kell érteni a tudásgazdaságból eredő munkanélküliséget, a bevándorlási válságot.

Végső soron a változások következtében „kialakult a baloldalon két új társadalmi osztály; a sehol-emberek és a valahol-emberek osztálya”. A sehol-emberek a progresszív, jól iskolázott, nagy erejű csoportot alkotnak, a valahol-emberek az úgynevezett liberális populisták, akik sokkal inkább reprezentálják a társadalmat. A két csoport összesen „az európai társadalom nagyjából 45 százalékát teszi ki, erre a bázisra pedig egy új, legitim európai baloldali politikát lehet építeni” – jelentette ki David Goodhart.

Mosbacher: Lehetetlen helyzetben van a brit jobboldali kormány

Az európai baloldal után a jobboldal került terítékre, Michael Mosbacher erről is adott volna elő, de a szakember végül ehelyett inkább a Brexit és a brit jobboldal helyzetét boncolgatta. David Cameron még 2013-ban beszélt arról Londonban, hogy az EU és Nagy-Britannia kapcsolatát át kell alakítani, ez pedig sarkalatos kérdés volt a jobboldali tory-k egysége szempontjából.

Mosbacher felidézte: amikor  Cameron 2001-ben csatlakozott a Konzervatív Párthoz. Akkoriban nem volt igazán olyan téma, ami megosztotta volna őket, azonban amióta Európa és a migráció kérdése bejött a képbe, megváltozott a helyzet. Cameron felvetése az EU-szerződés újratárgyalásáról ugyanis nem járt a tory-k egyértelmű támogatásával. „Egyes miniszterek az újratárgyalásokat promotáló kampány során többször is szembementek a kormányállásponttal”.

Miután azonban megindult a Brexit-kampány – folytatta Mosbacher –, a kormányálláspont megváltozott. Azzal riogatták az embereket, hogy kilépés esetén elveszítik a nyugdíjukat, felmennek az árak és így csökkenni fog a jólét. Ugyanakkor a tory egység ekkor nem akart megszületni, például „a korábbi londoni polgármester, Boris Johnson is a Brexit mellett állt ki”. Ami pedig még inkább bonyolítja a kormány helyzetét, hogy ebben a megosztott helyzetben nem a középutas szavazóra kell fókuszálniuk, hanem a szélsőséges álláspontot elfoglalókra. Ez egy olyan lehetetlen helyzethez vezet, hogy a Brexit megakadályozásával a kormány magára haragíthatja a maradék választókat, „ha viszont bekövetkezik a britek kilépése, akkor pedig egy hosszú távra kiható lényeges vereséget szenved a jobboldal”. 

Mosbacher egészen röviden kitért az európai jobbközép pártok helyzetére is, amely szerinte sokkal jobb, mint a mainstream baloldalé. Ez megfigyelhető például Németországban is, ahol az SPD rengeteg szavazót vesztett, míg a jobboldali-konzervatívok népszerűsége nem sokat változott. A jobboldali populista pártok felemelkedése mellett azonban nem lehet elmenni, hiszen ők például Ausztriában „nagyon szexik”, talán nyugati szomszédunknál a legvalószínűbb az, hogy a szélsőjobb győzelmet szerezhet. Azonban más országokban, főleg a centrumpártok összefogása mellett, „nem valószínű, hogy a választók felét meg tudná nyerni a populista jobboldal” – állította Mosbacher.