Bándy Katával egy gimibe jártam

„Bándy Katával egy gimibe jártam, és sulitársaim kreáltak is róla egy küllemét méltató átiratot, amelyet most kegyeleti megfontolásból nem közlök, pedig bók, nem tiszteletlenség. Halála azt viszont kimondatja velem, mivel előzhető meg az ilyesfajta tragédia. Azzal nem, ha páholyból nézzük, hogy alkalmasint kivégzik egy-egy honfitársunkat, és minden egyes esethez deáki disztingvációval, papagájként annyit fűzünk, hogy »a gyilkosok bűnhődjenek«. Ez a roppant bölcsesség a meggyilkoltakon aligha segít. Tehát? Nem lehet, hogy a rongyosra koptatott, de a mindenkori bűnözést soha el nem törlő frázis helyett el kéne kezdeni a megelőzésre koncentrálni?

Csakhogy az biztosan kimerítené a rendőrállam, a személyiségijog-sértés és a diszkrimináció fogalmát. Ó, jaj. Még szerencse, hogy engem nem aggaszt ez.

Az ideális valóban egy rendőrállam volna, ahol úton-útfélen rendfenntartó milíciák járőröznének, ám nem törvényen kívüliek, mint a Magyar Gárda meg a Nemzeti Őrsereg, hanem államiak, kormányfelügyelet alattiak. Az ország minden tájának békéjét biztosítanák, az arany mezők, ezüst folyók mindegyikét lefednék éjjel-nappal. A civil mindennapok megszokott látványa lenne az uniformis. Ez a fundamentális karhatalom a rendőrség főszárnyának, a pindur pandúroknak a dolgát könnyítené. A bűnügy az erőszakos bűncselekmények zömétől megszabadulna ezáltal. A globális polgárőrség rengeteg tagot feltételez. Mivel eltartásukra, egyenruhájukra, fegyverükre nincsen keret, egyelőre idea marad.”