Kritikus tömeg az adóelkerülésben

„Egy tisztességesen bejelentett dolgozó adóterhelése jelenleg 60-70% közötti. A 100%-hoz érkezés előtt is rájöhetnénk, hogy ez a szint már vicc. Nem elég hogy az állami szektoron kívül szinte már senki sem fizeti meg, az ilyen munkaadók döntése tulajdonképpen racionálisnak is tekinthető. Hiszen ha megfizetik, akkor az áraikba is be kell építeni, ami egy válságpiacon, szürke közegben eladhatatlan.

Szép és nemes dolog a társadalmi szolidaritás, meg a közteherviselés, de ez a 22 év alatt összehozott adómérték értelmezhetetlenné teszi, és csúfot űz belőle. 60-70 százalékot már csak sarcnak lehet nevezni. Pedig az adófizetés  - demokratikus viszonyok közt, szabad államban - közösségi vívmány. Ebből a pénzből jártunk óvodába meg iskolába, ezt kapják meg szüleink a következő hónapban nyugdíjként, ebből van közvilágítás, rendőr, tűzoltó, mentő, orvos, úttest, szociális háló, és még rengeteg, adókerülők által is szívesen használt dolog. Ezeket mind veszélyeztetjük, mikor nem fizetünk adót, vagy amikor annyi adót várunk el az adózóktól, amit már lehetetlen megfizetni. A magyar állam ördögi körbe szorult. Egyre inkább csökkennek a bevételei, amire adóemeléssel válaszol. Pedig észre kellene már venni, hogy egy szint után meginog a szolidaritás, elhal a hazafiság, és a polgár labancként tekint a saját államára. Ez egy gazdasági harmatpont, ahol a köz egyszer csak kiszáll a teherviselésből. Van aki emigrál, van aki trükközni kezd.”