A szakdolgozat-ügy vége

„Hogy a plágiumvád »megdőlt«, vagyis hogy meg lett cáfolva, ebben a formában persze – a bizonyítási és cáfolási kötelezettségek és lehetőségek természete folytán – nem mondható ki, de hogy a bizonyítása nem sikerült, az bizonyos. Annak tehát, aki ki akar tartani mellette, a jövőben kissé jobban kell fölkötnie majd az alsóneműjét.

Mindezek után azonban azt joggal kérdezheti meg tőlem a kedves olvasó, mi a csudának kell akkor ezzel a váddal megint egyszer foglalkoznom? Nos, azért, mert nem egyszerű magánügyről van szó, jóllehet egy igaztalan váddal akkor is foglalkozni kell, ha magánügy. Itt azonban a Demokratikus Koalíció nevű párt jövőjéről is szó van.

A föntiekből kitűnik, hogy az ügynek jogi következményei nem lesznek, mert nem lehetnek – legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Morális szempontból azonban, aki akarja, mint gyanúra továbbra is hivatkozhat rá, ahogyan hivatkozni szokás az őszödi beszéd retorikus túlzásaira mint egzakt tényállításokra (»Hazudtunk reggel stb.«) A jobboldali megítélésekkel aligha érdemes foglalkoznunk, de a baloldalon is létezik a volt pártelnökkel és miniszterelnökkel szembeni gyűlölet. Ennek okai egy szociálpszichiátriai elemzés tárgyai lehetnének, én a jelenséget leginkább a fordított machiavellizmus és a politikai mazochizmus címkéivel tudnám jellemezni.”