A Jobbikkal az élen

„A hat ország szélsőséges mozgalmait bemutató kötet első, leghosszabb tanulmánya a magyarországi helyzettel foglalkozik. Ezt a szerzők a következőképpen indokolják 2010 januárjában írt bevezetőjükben: »Magyarországnak tág teret biztosítottunk. Ebben a közép-európai országban az extremista, antiszemita és cigányellenes beállítódások és vélemények már elérték és áthatják a társadalmat. Magyarország mutatja meg azt az utat, amely felé ez a torz fejlődési irány vezethet, mindez pedig azokra a nacionalista mozgolódásokra emlékeztet, amelyek évekkel megelőzték Jugoszlávia véres széthullását.«(...)

A Jobbik radikalizálódott, úgy tűnik, a belső harcok során a polgárháborús fenyegetéstől sem visszariadó Szegedi Csanádnak és elvbarátainak a pozíciói megerősödnek. 2012. április 3-án Baráth Zsolt jobbikos képviselő felelevenítette a vérvádat, és hangsúlyozta, hogy a megemlékezés mellett »vádat kell emelnünk azon szellemiség ellen, amely azóta, 1882 óta is folyamatosan jelen van életünkben, a Kárpát-medencében«. A modern antiszemitizmust az archaikus antijudaizmussal egyesítő hangütés egyértelműen a Csurka István halálával apátlanná vált MIÉP-eseket szólította meg. A magyarországi keresztény egyházak több mint két hetet vártak a tiltakozással.

A Fidesz szimbolikus politizálása a jobbikosok által is kedvelt szimbólumokat emeli a hivatalos politika rangjára. A Fidesz Horthy-kultusza ugyan a »konszolidáló« kormányzó képét eleveníti fel, míg a Jobbik a »szegedi gondolat« Horthyját emeli kultuszfigurává, ám ez a különbség a kevéssé szofisztikáltan gondolkodókat nyilván nem érinti meg. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinati elnöke – neves értelmiségiek, köztük hitvalló protestánsok tiltakozása ellenére – 2012. május 19-én, a hírek szerint, újra felavatja Horthy Miklós emléktábláját a debreceni református kollégiumban.”