Fonogram-gála: bűzölgő csók a karhatalom seggére

Mielőtt belemelegednék, hadd szögezzem le, az agylágyulás nem most kezdődött: a MAHASZ nevű elavult képződményt már elég régóta nem lehet komolyan venni. Mi sem igazolja ezt jobban az évente megrendezett Fonogram díjátadónál, ami ahelyett, hogy az újszerű hangoknak nyitna kapukat (mert van ám belőlük bőven, más kérdés, hogy ezek a tehetségek akarnának-e bármit kezdeni ezzel a szakadt renoméjú szervezettel), túlnyomórészt a popzene őstörténeti korszakaiból rajtunk ragadt, vagy olyan mai előadókat aggat a nyakunkba, akikre öt év múlva már emlékezni sem fogunk. Ja, meg a Hooliganst.

A hanglemezkiadói szövetség súlytalanságára az tette fel az udvari bolondi koronát, hogy pár éve cégérükké (sajtófőnökké) tették meg Jeszenszky »A Lopás Ellen Vagyok, De Én Magam Lophatok« Zsoltot, aki azóta szócsőként képviseli ezt az őstulkot - na meg a saját kis pitvarát, a DJ Szövetséget is. Szócsövi minőségében pedig azóta számtalanszor örvendeztette meg a magyar sajtót és blogoszférát, és írta ki magát egyúttal a hiteles közéleti személyiségek közül.”