Teljes a zűrzavar az élelmiszer-infláció körül (is) Felvidéken

Ahogyan a bevezetőből is látszik: okos ötletekből Szlovákiában is van derékszámra, például akad, aki korlátozná a láncok kereskedelmi felárát, aki közzétenné az élelmiszerek tényleges felvásárlási árát, más az általános forgalmi adót csökkentené, vagy az  élelmiszer-termelőknek adna állami támogatást, esetleg bevezetné a szegények hitelkártyáját. Persze az már kétséges, hogy a csak megbízott kormány működik, ebben a választások előtti szétesettségben egyáltalán bármely javaslat mellé lehet-e többséget szerezni .

Szlovákiában az élelmiszerek teszik ki a háztartások összes fogyasztói kiadásának mintegy ötödét. 

Márciusban drágultak a tejtermékek, a tojás és a sajt. Az előző év márciusához viszonyítva a tojásért 36, a zöldségfélékért 32, a húsokért 30, az olajokért, zsírokért, kenyérért pedig 27-28 százalékkal fizettek többet. A szakértők arra számítanak, hogy az elkövetkező hónapokban Szlovákiában is érzékelhető lesz az áremelkedés lassulása.

Bevezetett árplafon

A példát valószínűleg Franciaországból koppinthatták, ahol 2023 márciusának elején a francia kormány megállapodott a nagyobb kiskereskedőkkel több élelmiszer árplafonjáról, hogy június végéig „a lehető legalacsonyabb szintre” csökkentsék az élelmiszerek széles választékának árát. A választást a boltok saját belátására bízták, ami azt jelenti, hogy a boltok egyes termékeknél önkéntesen vállalhatták az árplafont. A kiválasztott termékeket az „inflációs sarok” logóval és a francia zászló színeivel kellett ellátni. Persze a választások előtti időszakban a népszerűségében megtépázott szlovák kormánynak is jól jött egy ilyen javaslat.

mondván az élelmiszerárak korlátozása igazságtalan. Úgy vélték, a láncok azoknak az élelmiszereknek az árát maximálták, amelyek ára húsvét után várhatóan csökkenni fog, illetve nem korlátozták azoknak az élelmiszereknek az árát, amelyek valószínűleg húsvét után is emelkedni fognak, mint például a sertéshúsé. Másrészt a kategóriájában a drágább árfekvésű termékek árát maximálták. De a fő érvük az volt, hogy a törvények nem teszik lehetővé a vállalkozók között hasonló, az eladási árakra és árképzésre vonatkozó megállapodások önkényes létrejöttét.

Az alacsonyabb áfa

Egyre több politikus szólal meg, akik csökkentenék az élelmiszerek hozzáadottérték-adóját (ÁFA). A lengyel mintát követnék, akik 2022. február 1-től az országban 5 százalékról nullára csökkentették az élelmiszerek áfáját, és ezt a csökkentést az idei év első felében is megtartották.

Persze a lengyeleknél sem hozta meg a sikert az ÁFA-csökkentés, hasonlóképp emelkednek az árak, mintha nem is tettek volna semmit. A különbség inkább abban nyilvánult meg, hogy a lengyel kincstárnak kisebb lett az adóbevétele, így ezt sokan a vállalkozók rejtett támogatásának tartják. Emlékezetes, hogy Magyarországon is próbálkozott anno 2010 előtt a baloldali kormány a széles körű, általános, nem igazán differenciált áfacsökkentéssel, majd áfa-visszaemeléssel, de a kereskedők szinte az utolsó fillérig „lenyelték” a csökkentés idején keletkező többletbevételt, érdemi árcsökkenés tehát nem történt. 

Az adócsökkentés hatástalanságát pedig immár Szlovákia is megtapasztalta. Az éttermi és vendéglátói szolgáltatásoknál 2023. január 1-jétől az ÁFA-kulcs nagyságát 20-ról 10 százalékra csökkentették. A Szlovák Nemzeti Bank tavaszi elemzésében megállapítja, hogy 

A fogyasztói kosár ezen cikkeket tartalmazó része januárban ráadásul a második leggyorsabb ütemben drágult az EU-ban! Az eladók és a szolgáltatók az alacsonyabb áfát nem építették be a fogyasztói árakba – állapítja meg távolságtartó módon az akció látványos kudarcát a szlovák jegybank.

A szlovák árrések ellenőrzése

Itt sokan a cseh példával érvelnek. A Zdenko Nekul miniszter által vezetett cseh mezőgazdasági minisztérium idén márciusban szigorította az élelmiszerárrések ellenőrzését. Szerinte egyes élelmiszereknél akár 100-200 százalékkal is növekedhetett volna a kereskedők árrése. A felülvizsgálatnak legalább három hónapig kell tartania, és a cél a teljes beszállítói-vevői lánc figyelemmel kísérése az őstermelőktől a kiskereskedőkig. Persze itt is elmondható, hogy a választások előtt vagyunk, „a kormány egy béna kacsa”, és még ha el is fogadnák, nem látni, ki tudná ezt átültetni a gyakorlatba.

És még egy ötlet: utalványok a szegényeknek

Az árak stabilizálására vonatkozó ötletek mellett, Samuel Vlčan földművelésügyi miniszter a legsérülékenyebb csoportokat közvetlen hozzájárulással segítené. Speciális, lekötött készpénzes hitelkártyákat javasol az élelmiszer-vásárláshoz, amelyet a kormány az alacsony jövedelműeknek oszthatna ki. Főleg azoknak, akik nem jutnak hozzá az egyéni segélyekhez, vagy akiknek a családi költségvetését túlságosan érinti a magas infláció.

Tulajdonképp ez sem rossz javaslat így a választások előtt. Persze, hogy miképp is működne, arról már nem szól a fáma, de amúgy is kérdéses a javaslat elfogadása.

Reálbérek helyzete

Infláció esetén talán nem is az infláció számszerű adata a lényeges, hiszen a japánok már a 4 százalékos inflációjukat is rettenetesen magasnak érzik. Érdemes inkább figyelni a reálbérek alakulására. Szlovákiában tavaly reálértéken négy-öt százalékkal csökkentek a fizetések. Idén 10 százalék körüli éves inflációval számolnak, tehát az az igazi kérdés, hogy mennyivel fognak mellette növekedni a fizetések.

Annak ellenére, hogy a vásárlók lényegesen többet fizettek lényegében minden élelmiszer-kategóriáért, azért sokan még most is teli bevásárlókocsival hagyják el az üzleteket. Persze Szlovákiában – mint ismert – nagyok a kelet-nyugati regionális különbségek, mind munkanélküliségben, mind jövedelemben. A pozsonyi lakosok vásárlóereje jócskán megelőzi például a gömöriekét vagy a nagyszebeniekét. Emellett

nem előre megtervezett listával érkezik a boltba, inkább jellemzően impulzusvásárlásokat hajt végre. Reagál például azokra a pletykákra, amelyek szerint hiány lesz valamiből, vagy hamarosan drágulnak bizonyos élelmiszerfajták, majd szinte gondolkodás nélkül készletezésbe fog. Persze ez a viselkedésminta minden marketinges álma, de az ilyen hozzáállás havonta akár pár száz euróval is megdobhatja a kiadásokat, és sok esetben inkább növeli az élelmiszer-pazarlást is.