Ráadásul, ha a dolgok mögé nézünk, akkor jól láthatjuk, hogy a Republikánus Párton belül mekkora megosztottság uralkodik –csakúgy, mint a demokraták esetében – a neokonok és a „trumpisták” között, amit bonyolít, hogy a két fő esélyes Trump és DeSantis a „trumpista” oldalt erősíti, viszont köztük is egyre fokozódik a párton belüli rivalizálás. Másik nagy kérdés a demokrata elnökjelölt: Biden bejelentette indulási szándékát, és az amerikai politika íratlan szabályai szerint egyszerűen „nem illik” a regnáló és még újraválasztható elnök ellen a párton belül jelöltet indítani. Ám Biden ellen szól az elégedetlenség és az is, hogy már 80 éves és már több mint 84 lenne még egy elnöki ciklussal. Mindezekkel együtt könnyen lehet, hogy a demokraták megtörik ezt a hagyományt.
A közvélemény-kutatásokra visszatérve pedig azért sem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek, mert az amerikai politikai rendszer sajátosságaiból fakadóan
nem feltétlenül az a jelölt nyeri az elnökválasztást, akinek a pártja több szavazatot kapott, sőt az sem biztos, hogy az a jelölt nyeri a választást, aki több szavazatot kapott, mint ellenfele
– legutóbb ilyenre 2016-ban épp Donald Trump esetében volt példa, aki kevesebb szavazatot kapott, mint ellenfele Hillary Clinton, és így lett elnök: mint tudjuk a megszerzett elektorok számítanak, meg kell szerezni legalább 270 elektort az Elektori Kollégiumban.
Érdekesség, hogy amennyiben Donald Trump lesz ismét a republikánusok elnökjelöltje, akkor az Egyesült Államok történetében Grover Cleveland – az Egyesült Államok 22. és 24. elnöke 1885-1889, valamint 1893-1897 között – után ő lesz második olyan elnök, aki úgy indul újra, hogy előtte elveszítette a pozícióját.
Amennyiben pedig Joe Biden lenne 2024-ben is demokrata oldalról az elnökjelölt, 1956 óta 2024 lenne az első alkalom, amikor kétszer is ugyanaz az elnökjelölt mérkőzik meg egymással az elnökségért.
Borítókép: MTI/EPA/Michael Reynolds