A tél beköszönte aggodalomra adott okot a tározói kapacitások miatt, az utóbbi hetek szerencsésen enyhe időjárása azonban egyrészt csökkentette a gázfogyasztást Európában, másrészt lehetőséget teremtett a hiányzó mennyiségek pótlására. A feltöltöttségi mutató átlagban jelenleg több mint 83 százalékos, ami erős optimizmusra adhat okot az idei tél hátralévő részét illetően.
A nagykereskedelmi árak csökkenése olyan mértékű, ami valóban a háború előtti időket idézi (a héten a holland energiatőzsdén már 64 eurós áron is jegyezték megawattóránként a földgázt), ám a kurzus sajnos még így is ötszöröse a 2019-es, energiaválság kezdete előtti összegeknek – nem beszélve az összehasonlításról az USA áraival, amely az EU-s versenyképesség szempontjából változatlanul katasztrofálisnak mondható.
Németország igen nehéz időkön ment keresztül az utóbbi néhány hónapban, hiszen a háború - és persze a szankciók - igencsak megnehezítették számára a gáztározói feltöltését, sőt ahogyan a Makronóm már korábban beszámolt róla, az autóipart és a vegyipart is erősen érintette ez a kettő.
Az enyhe tél mellett a fogyasztás csökkentését segítik az Európa-szerte meghirdetett takarékossági programok, valamint a cseppfolyósítottföldgáz- (LNG) szállítmányok európai importszámainak megugrása is. Ugyanakkor – és ez már nem olyan pozitív adalék – a fogyasztás zuhanása arra is rámutat, hogy a recesszióba sodródó államok gazdasága jelentős lassulást mutat: az agonizáló ipari területeken a fogyasztási mutatók esése a termelési hanyatlást követi le, hiszen az ipar igen jelentős földgázfelhasználó.
Akkor most jó nekünk?
Nem, egyelőre senkinek nem jó. A hirtelen nagykereskedelmi gázáresések nem jelentik azt, hogy a fogyasztóknál is automatikusan zuhanni kezd a számlák összege. Sok helyen eleve az általában több hónaponként tartott felülvizsgálat ad alkalmat az árkorrekcióra. Ám ennél is fontosabb, hogy az energiacégek által a betároláskor (a gáz tényleges átvételekor) kifizetett összeg nagysága mindenképpen meghatározza az árakat akkor is, ha időközben a tőzsdei árfolyam zuhanni kezd – vagyis egy árváltozással csak a folyamatosan alacsony szinten maradó adatok alapján lehet érdemben kalkulálni.
A gyors csökkenés a fentiek miatt nem jelenik meg azonnal a fogyasztói számlákon, nem beszélve arról, hogy a következő tél betárolási időszaka sokkal nagyobb kihívásokat jelent majd, mint a mostani.
Tavaly még mindig 60 milliárd köbméter orosz gáz érkezett Európába, az idén ezzel a mennyiséggel a legnagyobb valószínűség szerint már nem lehet kalkulálni.
Amennyiben az időjárás továbbra is enyhe marad, esélyes, hogy az európai tárolókban eleve elég gáz marad ahhoz, hogy a hiányt már tavasszal és nyáron ki lehessen bennük egyenlíteni. Ha nem, akkor ismét megnő az LNG-piaci tülekedés, amelyből azonban már Kína is egyre nagyobb szeletet követel magának, így az LNG-árak újra növekedésnek indulhatnak.
Ahogy a dolgok állnak, Kína az idén visszaadja Japánnak a világ legnagyobb LNG-importőre címet. A kereslet a cseppfolyósított földgáz iránt óriásit zuhant, ez alapvetően a még mindig érvényben lévő Covid-szabályok és lockdownok miatti lecsökkent ipari keresletnek, valamint a fokozódó kínai földgáz- és szénkitermelésnek köszönhető.
A mostani kedvező helyzet tehát nem jelenti azt, hogy állandósulni is fog a jobb ár. A gázárak alakulása jelenleg – és az idén még biztosan – több olyan tényezőtől függ, amelynek a befolyásolására nagyon csekély esélyünk van. Bár az enyhülés a lehető legjobbkor jött, a válságnak még messze nincs vége.
Fotó: a Mol algyői gázüzeme 2022. november 28-án
MTI/Szigetváry Zsolt