Elképesztően fontos probléma a gázszivárgás – figyelmeztetnek a természetvédők

Az októberi északi-tengeri metánszivárgásnak milyen milyen következményei lesznek?
Az Északi Áramlatot ért robbantások – az ismert geopolitikai akadályok mellett – fizikai akadályt hoztak létre: nem lehet orosz gázt importálni az EU-ba egy körülbelül 110 milliárd köbméter/év kapacitású gázvezetéken. Ez lényegében az egész Unió éves gázellátásának közel egynegyedét tudná biztosítani! Az Északi Áramlat már működő részének kapacitása évi 55 milliárd köbméter, ezt az előző években teljesen ki is használták. Ez a mennyiség az EU igényének hatoda. Úgy tűnik, hogy az EU-nak sikerül LNG, norvég és észak-afrikai importtal nagyjából pótolni ezt a kieső mennyiséget.

Mi következik ebből?
Elsősorban az, hogy az EU tagállamok egyre inkább egy olyan, most kibontakozó forgatókönyvvel számolhatnak, amely szerint tartósan (vagy akár végleg) kieshet az Északi Áramlat. Ezáltal pedig tovább gyorsítják az orosz import földgázról való európai függetlenedést és e gázfüggés csökkentését célzó intézkedéseiket, beruházásaikat. A REpowerEU tervezet fejleményei és a kapcsolódó kezdeményezések ez irányba mutatnak. (A RepowerEU egy közös Uniós kedvezményes gázbeszerzés lehetőségeire, illetve javaslat egy dinamikus árfolyosó alkalmazására – a szerk.)

A globális metánkibocsátás ügye hogy áll? 
A kibocsátási leltár része a metánkibocsátások jelentése is. Globális Metánvállaláshoz több mint 120 ország csatlakozott eddig: vállalták, hogy 2020-hoz képest 2030-ra 30 százalékkal csökkentik emberi tevékenységekből eredő metánkibocsátásukat. Ez az önkéntes vállalás mutatja, hogy volt és van politikai szándék a metánkibocsátás csökkentésére. Mint minden vállalás, ennek is akkor van értelme, ha az aláírók teljesítik is azt, hiszen a nem-teljesítésre érdemi „büntetés” nincs kilátásba helyezve.

Mennyire szorította háttérbe ezt az energiaválság, az orosz-ukrán konfliktus?
A fosszilis energiaválság és az orosz-ukrán háború – remélhetőleg csak átmenetileg – háttérbe szorítani látszik a metánkibocsátás-csökkentés kérdését globálisan. Ugyanakkor az EU-ban tovább halad a metánkibocsátások szabályozásával kapcsolatos tárgyalási folyamat (Európai Bizottsági EU Metán Stratégia javaslat: 2020 októberében született meg).

Kína első számú vezetője most, októberben a pártkongresszuson lényegében azt mondta, hogy „félreteszik" a klímacélokat, mert az energiabiztonság fontosabb; így 2030-ig még nőni fog az ottani kibocsátás...

Kínának a Párizsi Klímamegállapodás keretében tett nemzeti vállalása (nationally determined contribution, NDC), hogy 60-65 százalékkal csökkenti a 2005-höz viszonyított GDP egységre jutó szén-dioxid-kibocsátást 2030-ig. A 2019-es évben Kína 48 százalékos csökkentést ért el.
Tavaly pedig Kína vezetése célul tűzte, hogy 2060-ra teljes mértékben karbonsemlegessé teszik Kína gazdaságát, és 2025-ben tetőzik a szénfogyasztás növekedése, utána csökkentik azt. A 2022-es kongresszusi bejelentések kapcsán a tudósítások arról szóltak, hogy „a csúcs elérése után következik a szén-dioxid-kibocsátás folyamatos csökkentése”. Ez nagyjából megfelel az eddigi vállalásaiknak. Azaz, hogy a kibocsátásnövekedést csökkentik, a kibocsátások a közeljövőben tetőznek, és utána folyamatosan csökkentik majd. Persze erre is mondható: hisszük, ha látjuk és ha ezt visszaigazolják majd a valódi jelentések.

Milyen nemzetközi mozgások várhatók a környezetvédelmi mozgalmakban az energiaválság miatt?

Természetesen nem látunk rá minden nemzetközi környezetvédelmi mozgalomra. Az MTVSZ például a Klíma Akcióhálózat (CAN Europe), a Föld Barátai (Friends of the Earth Europe) és a közép- és kelet-európai Bankfigyelő (CEE Bankwatch) magyar tagja. Mi és ők is a kezdetektől azt mondjuk, továbbá képviseljük, illetve most is változatlanul ezt üzenjük és ezért teszünk: fokozatosan, de tempósan csökkenteni kell a fosszilisenergia-felhasználást, gyorsítani kell az energiatakarékos, megújuló energia alapú gazdaságra való átmenetet.

És mit tesznek a célok érdekében?

Már a 2008-as gazdasági világválság is egyértelműen megmutatta, hogy gyorsan kell cselekedni, majd a Covid-válság és most a fosszilis energiaválság durván emlékeztet mindannyiunkat, hogy ez mennyire fontos és sürgős ügy. Mi már 2008-ban indítottunk egy klímatörvény kampányt, mely a hazai fosszilis energiafelhasználás fokozatos, ütemes csökkentését célozza gazdasági eszközökkel, 2020-ban indítottunk egy Életigenlő társadalmat és gazdaságot! nevű programot, hogy ne ugyanabban a válságot okozó szerkezetben történjen a helyreállítás. Továbbá a Gázfüggőség-csökkentésről szóló új info-anyagunknak is a teljes hazai fosszilisenergia-függés tempós csökkentése a végső üzenete.

E programokban nemcsak szakmai javaslatokat teszünk le az asztalra és a lakosság érdekeit próbáljuk érvényesíteni a döntéshozóknál, illetve lakossági szemléletet formálunk, hanem magunk is tesszük, a részesei vagyunk az energiaátmenetnek. Például energiatakarékossági háztartási tanácsadással és helyi megújuló közösségi energia beruházások előkészítésével, mintaprojektek indításával és mentorálásával, többször önkormányzatokkal együttműködve. 

Hazai szinten mekkora probléma a korábban emlegetett metán légkörbe jutása, amelyre az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény is kitér?

Tavalyelőtt hazánk teljes üvegházhatású gázkibocsátásának 13 százaléka metán volt. Ez különböző forrásokból került a légkörbe, mint például a mezőgazdaság (főként az állattenyésztés), a hulladékgazdálkodás (szennyvíziszapban és a hulladéklerakókban lebomló szerves anyagok metánkibocsátása), energiaszektor (főként a földgáz szivárgása), továbbá egyes ipari folyamatok révén. (Amit az alábbi ábra részletesen szemléltet – a szerk.)

A hazai gázinfrastruktúrák metánszivárgása – melyre közleményünkben nemrég is felhívtuk a figyelmet – jellemzően gázhálózati veszteségként – azaz a földgáz tárolásához, elosztásához és felhasználásához kapcsolódó veszteségként – mérhető és jelenthető. Tavalyelőtti adatok szerint ez a veszteség hazánkban 1 százalék volt. Mivel 2020-ban 10,6 milliárd köbméter volt a hazai teljes gázfelhasználás, a veszteség így körülbelül 106 millió köbméter volt. 

Ez nem tűnik katasztrófálisnak.
Önmagában talán nem, de ha ehhez hozzátesszük a Nemzeti Energiaügynökség (IEA) elemzését, amely szerint a valós kibocsátás akár 70 százalékkal is magasabb lehet a hivatalosan jelentettől, akkor mintegy 180 millió köbméter elszivárgó metánt kapunk. Mivel a földgáz nagyrészt metánból áll (80-95 százalékban), így a földgázszivárgás mértéke alapján megbecsülhető a metánszivárgás mértéke is a gázinfrastruktúrákból. Az MTVSZ becslése szerint Magyarország esetében évente tehát 100-180 millió köbméter földgáz (nagyrészt ugye metán) szivároghat el. Az ország egésze egy téli napon 30-65 millió köbméter földgázt használ, tehát csak a meglevő hazai gázinfrastruktúráink metánszivárgásával közel egy téli hét értékes földgázmennyisége megy veszendőbe.

A hazai összkibocsátásban a metán csak 13 százalékot tesz ki, ahogyan láttuk, miért fontos ennyire ennek a csökkentése?
A 13 százalékos metánkibocsátás valóban nem tűnik olyan soknak a szén-dioxid kibocsátáshoz viszonyítva (75 százalék), viszont 20 éves távlatban vizsgálva a metán 86-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Azaz rövidebb ideig, de sokkal-sokkal intenzívebben fokozza a globális felmelegedést. Ezért sürgető a szén-dioxid-kibocsátás mellett a metánkibocsátás csökkentésével, így a nagyobb vagy kisebb metánszivárgás kérdésével is foglalkozni. Kiemelten fontos, hogy Magyarország is csatlakozzon a Globális Metánvállaláshoz! Az USA, számos nagy kibocsátó ázsiai, dél-amerikai, illetve afrikai ország ezt már megtette.

A metánszennyező források visszafogására milyen nemzetközi, illetve hazai tervek ismertek?
Az EU-s Metán Stratégia az úgynevezett antropogén eredetű metánkibocsátásokra fókuszál, ennek zömét a mezőgazdasági, a hulladék- és az energiaszektor adja. Gazdasági, társadalmi és környezeti érdek is, hogy a keletkezett biogáz, biometán se menjen metánkibocsátásként, metánszivárgásként veszendőbe, és ezzel a légkört melegítse, hanem fogjuk azt be, és hasznosítsuk a földgáz alternatívájaként. A szarvasmarhák és a mai intenzív mezőgazdaság – benne a gázigényes műtrágyagyártás és hasonlók – metánkibocsátása is összetett kérdés, de a bevitel (inputok) átalakítása, szabályozása, dekarbonizációja ösztönző eszközökkel itt is előbbre való kellene hogy legyen, mint az outputé (kimeneté). Nem prioritás, hátrább sorolandó a kimeneti, „csővégi” eszközök, mint például a kibocsátásokat elnyelő, semlegesítő technológiák vagy a kibocsátások adóztatása.

Milyen inputokra kell gondoljunk?
Például intenzív helyett környezetkímélő, minél kevesebb fosszilis energiát, illetve minimális fosszilis alapú műtrágyát és más szennyezőt felhasználó mezőgazdaság; megfelelőbb takarmány összetétel, és az ezeket ösztönző eszközök támogatások együttese segíthet a beviteli oldal visszafogásában.

NÉVJEGY

Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetségének (MTVSZ) éghajlatvédelem és energia programigazgatója